koncert - DIMLITE, ARP 101

  • - minek -
  • 2011. szeptember 29.

Zene

A csodabogarakban amúgy is gazdag elektronikus zenész/producer/dj közösség egyik kiemelt díszpéldánya Dimitri Grimm, alias Dimlite. A jeles művész alapvetően borult hiphopból és poétikusan tördelt elektronikából épülő zenei világának különös ismertetőjele a harsány vidámság, a rendre megmutatkozó elementáris humor.
A csodabogarakban amúgy is gazdag elektronikus zenész/producer/dj közösség egyik kiemelt díszpéldánya Dimitri Grimm, alias Dimlite. A jeles mûvész alapvetõen borult hiphopból és poétikusan tördelt elektronikából épülõ zenei világának különös ismertetõjele a harsány vidámság, a rendre megmutatkozó elementáris humor. Persze ne holmi cirkuszi harsányságra gondoljunk: Dimlite tréfáinak alapja a zenei elõzmények kreatív használata, a mûfajok és hangulatok vadházassága, az eredeti hatáselemek és stílusjegyek kiforgatása és új kontextusba állítása. Ez tette oly egyedivé korai (a múlt évtized közepén kelt), még a glitch-hop (kb. elegánsan szétbarmolt hiphop) vonalán mozgó lemezeit - de ettõl lesznek olyan frissek újabb darabjai is (például az idei My Human Wears Acedia Shreds EP).

Az A38-as Space is Called klubesten mindezt már duóban prezentálta: aranykezû honfitársa, Julian Sartorius dobos ("üt, mint a svájci óra") tökéletesen egészítette ki a különbözõ kütyük mögött sürgõ-forgó Dimlite által elõvarázsolt zenei alapokat. Dimlite számára érezhetõen szûkek a szinte már "konzervatív" glitch-elektronika határai: a számokból felváltva tört elõ a hetvenes évek franciás easy listeningjének, német krautjának és bombasztikus progrockjának hangulata és hangjai. Mindez szépen beépült, mintegy hozzászervesült a ritmusosra tördelt elektronikus hangkavalkádhoz - amihez azután Sartorius szépen hozzádobolta a sajátját. A "végtermékben" kibogozhatatlanul fonódott össze az élõ zene és a gépi hang - no meg Dimlite manipulált éneke és alkalmi billentyûfutamai. A két bûntárs rendre gonosz koboldként, kacagva hajolt össze, hogy azután újabb zenei tréfákat élesítsen be - csak az a kár, hogy a show a ráadással együtt sem tartott még egy óráig sem. S ezért végképp nem kárpótolt, hogy a rákövetkezõ Arp 101 kissé fárasztó elektrofunk-szettje nyomán gyilkosan ragacsos szintifüggöny borult a tánctérre.

A38 hajó, szeptember 23.

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk