Az A38-as Space is Called klubesten mindezt már duóban prezentálta: aranykezû honfitársa, Julian Sartorius dobos ("üt, mint a svájci óra") tökéletesen egészítette ki a különbözõ kütyük mögött sürgõ-forgó Dimlite által elõvarázsolt zenei alapokat. Dimlite számára érezhetõen szûkek a szinte már "konzervatív" glitch-elektronika határai: a számokból felváltva tört elõ a hetvenes évek franciás easy listeningjének, német krautjának és bombasztikus progrockjának hangulata és hangjai. Mindez szépen beépült, mintegy hozzászervesült a ritmusosra tördelt elektronikus hangkavalkádhoz - amihez azután Sartorius szépen hozzádobolta a sajátját. A "végtermékben" kibogozhatatlanul fonódott össze az élõ zene és a gépi hang - no meg Dimlite manipulált éneke és alkalmi billentyûfutamai. A két bûntárs rendre gonosz koboldként, kacagva hajolt össze, hogy azután újabb zenei tréfákat élesítsen be - csak az a kár, hogy a show a ráadással együtt sem tartott még egy óráig sem. S ezért végképp nem kárpótolt, hogy a rákövetkezõ Arp 101 kissé fárasztó elektrofunk-szettje nyomán gyilkosan ragacsos szintifüggöny borult a tánctérre.
A38 hajó, szeptember 23.
**** és fél
