Az A38 hajóra nem teljes létszámmal érkeztek, "csak" 14-en voltak a színpadon (valószínûleg nem is fértek volna el kétszer ennyien), de így is hibátlan, a gyerekkori vidámságot visszahozó, közvetlen hangulatú koncertélményben lehetett részünk. Voltam már sok koncerten, ahol a zenekar próbálta lebontani a színpad és a közönség között húzódó (láthatatlan) falakat, de valahogy sosem sikerült. Emanuel Lundgren gitáros-énekesnek és nagycsoportos óvodásként viselkedõ társainak viszont igen: önfeledten vigyorgó ugrálásra késztették még azt is, aki egyetlen számot se ismert a zenekartól, csak a hírét hallotta. A Rufus, a Paper Planes, a This Boy vagy a Barcelona Loves You alatti viháncolás közben végig úgy éreztem, mintha egy vidám kedvû Arcade Fire koncertjét látnám-hallanám. A Barcelona egyetlen szépséghibája, hogy egyelõre kevés igazán jó és kiemelkedõ számot tud felmutatni, de az is biztos, hogy kevés ilyen zenekar van ma, amely ennyire energikus, játékos és vidám lenne koncerten.
Amikor a hatalmas piros lufikat beeresztették a közönségbe, és mindenkibõl elõjött az ötéves, olyan érzésem volt, mintha egy gigantikus születésnapi partin lennék. Vidámság, lelkes mosoly és tánc - a háromnegyed háznyi közönség ezt a koncertet jó ideig megõrzi majd emlékezetében.
A38 hajó, május 26.
*****
