Ez a Prong-koncert pedig még annak ellenére is nagy eseménynek számított, hogy az utolsó két stúdiólemez (Scorpio Rising, Power Of The Damager) sehol nincs nemhogy a zenekar aranykorának számító Beg To Differ - Prove You Wrong -Cleansing -Rude Awakening négyeshez képest, de úgy általában véve is elkapkodott anyagok. Élõben persze még a róluk játszott dalok is képesek mûködni, ha az ember orra elõtt a kilencvenes évek legnagyobb riffgyárosainak egyike (a másik nyilván Page Hamilton a Helmetbõl), a fehér bõrû, szekrényhátú, Kabir Bedire emlékeztetõ Tommy Victor facsarja a gitárt. Szerencsére Victor is tudja, hogy melyek az igazán maradandó lemezei: rögtön második dalként elsütötték a Rude Awakening címadó, egyben legjobb darabját, amit utána a kimondottan hoszszú, másfél óra körüli kristálytiszta és erõteljes hangzású koncerten még olyanok követtek, mint például a Prove Your Wrong MTV-n is (persze nem a fõmûsorsávban) futtatott klipdala, az Unconditional, vagy a mai napig a legnagyobb Prong-lemezként aposztrofált Cleansingnek majdnem a fele. Igaz, a nyilvánvalóbb fele, és ha kukacoskodni akarnék, ezt nevezném meg az egyébként tökéletes koncert egyetlen hibájának: hiszen sem a nagy kedvenc Test, sem az Out Of This Misery nem hangzott el, ellentétben a kötelezõen játszott, annak idején a metálosabb rockdiszkók mûsorába is kirobbanthatatlanul bebetonozott Snap Your Fingersszel, de ez legyen a legnagyobb bajom.
Dürer-kert, június 24.
*****
