A Quimby 2006. január 1-je óta immár hagyományos évkezdõ Gödör-koncertjét úgy hirdetik, hogy minden benne van; az angyali csilingelésektõl a pokoli mélységekig. Idén valahogy nem jutott el a fülemig a két szélsõség, de az én fülem is tompább az évkezdet mélyén. A repertoárról fölösleges volna beszélni, a Diligramm és a Majom-tangó lemezek a kedvencek a mai napig, amelyek így, újévire áthangszerelve is jól felismerhetõk. A közönség már fél órával a kezdés elõtt a nagyszínpad elõtt, a földön ül és gyakorol rajongani, a kisszínpadon játszó Másik János-Peter Ogi-koncert elõtt alig páran lézengenek. Jön az egykori tanszéki titkár a férjével, hamarosan hatvan, és azt mondja nekem, tudod, mi is quimbysek vagyunk, és valóban, ilyen koncerteken nem múlik az idõ. Visszaszámlálás, ez itt a Föld, aztán Ventilátor blues, közben Kiss Tibi évõdik a közönséggel, elmondja, hogy most mindenki kívánhat valamit, nem csak számot, de hangnemet is. Igazán dilis zenekar, miközben családias is: Family Tugedör - most egy kicsit fáradt family. A színpadon az õszülõ, ám egyre pajkosabb trombitás Kárpáti Dodit kivéve mindenki ül, én - még soha nem volt ilyen - egy oszlop mögött állok, nem látom a frontembereket, így rá kell döbbennem ismét, hogy a basszusgitárosok a zenekarok kulcsemberei. Mikuli Ferenc afféle Stanley Clarke-ként nyomja a koncertet, csukott szemmel, mellette gitáron a vendégzenész Vastag Gábor, mögöttük a ritmusszekció, a verhetetlen Faszi, és csak hallom, ahogy Kiss Tibi a megafonnal bûvészkedik, például az új számban, amely arról szól, hogy van neki egy barátnõje ("I've got a baby"), és színtiszta kocsmai rakendroll. Erre azért az ülõk is táncolni kezdenek deréktól felfelé, aztán van még egy csúcspont, amikor Varga Líviusz elénekli a Thank You For The Music címû ABBA-slágert. Utána már csak a megszokott, semmi plusz.
Gödör klub, január 1.
****
