koncert - ZITA SWOON

  • m.l.t.
  • 2009. április 23.

Zene

Péntek este a Millenárison, a kortárs flamand kultúrát népszerűsítő Futurspektiv sorozat keretében fellépett a Zita Swoon nevű antwerpeni zenekar. A flamandok tudnak valamit a kulturális menedzselésről, a Zita Swoont például kinevezték kulturális nagykövetüknek, ami ellen nehéz lehet tiltakozni másfél millió frank kíséretében.
Péntek este a Millenárison, a kortárs flamand kultúrát népszerûsítõ Futurspektiv sorozat keretében fellépett a Zita Swoon nevû antwerpeni zenekar. A flamandok tudnak valamit a kulturális menedzselésrõl, a Zita Swoont például kinevezték kulturális nagykövetüknek, ami ellen nehéz lehet tiltakozni másfél millió frank kíséretében. Arról nem beszélve, hogy olyan társaságok kapták még e címet, mint a DAAU és a dEUS, ami ugye nem akármi. Csak errõl a szegény Zitáról nem volt eddig hír.

Ami pedig a koncert elõtt terjedni kezdett a sajtóban, az kissé melléfogott: aki elolvasta, az vagy nem kívánt részt venni a buliban, vagy egészen másra számíthatott, mint amit kapott. (Belekevertek mindenkit, Zappától az Einstürzende Neubautenen át a Funkadelicig.)

Nekem mákom volt, mert két éve egy francia ügynök a kezembe nyomta a Camera Concert - A Band In A Box címû cédéjüket. Én akkor gyorsan beleszerettem, és Zita is nagyon bír, tök jól elvagyunk azóta is.

A Millenáris Teátrum pedig éppen úgy lett berendezve (ahogy a koncertek nem szoktak berendezve lenni), hogy átjöjjön a "kamerafíling". Meg a box. Meg amilyen a zenekar. A hangszerek, a cucc és a banda középen kört alkotott, a nagyérdemû meg körbeülve leshetett, mint a moziban.

Semmi cirkusz. Zitától mi sem áll távolabb, éppen ellenkezõleg. Most sem volt ez másképp, nyúlhatott bármihez (rhythm and blueshoz, art-pophoz, sanzonhoz, funkyhoz), mérhetetlen bensõségességgel tette, mindenféle "hangoskodás" és megjátszás nélkül. Annak idején, jó tizenöt éve, még dEUS-alapítóként jegyezhettük az énekes-gitáros Stef Kamil Carlens nevét, de Zita annál sokkal istenibb. Tele van érintéssel, érzékenységgel (s két álom vokalistanõvel), és tökmindegy, hogy éppen milyen stílusban szól, hogy elszáll-e vagy egészen visszafogottan, a levegõje és a hangulata teljesen lefegyverzõ. Mondhatni: ellenállhatatlan. De ha csak én vagyok így vele, azt sem bánom.

Millenáris Teátrum, április 17.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.