Zene

A visszatekintéshez megvan már a kellő távlat, így nyugodtan leírhatjuk: Anna Calvi személyében egy erős, szuverén, minden tekintetben saját hanggal bíró előadó jelent meg, teljes alkotói fegyverzetben még az évtized elején.

Az igazság az, hogy kissé lemaradtam a szlovák zenék frontján. Nem nagyon, legfeljebb ötvenévnyit. Persze akkor sem kimondottan a szlovák rockban utaztam, de azért a lemezboltokban rendre belebotlottam. Ott volt a Dežo Ursiny-féle Provisorium, aztán a Prúdy, a Collegium Musicum, a Gattch és a Fermáta, mondhatni, a progrock java. Most, hogy a bakelit iránti vágy megint a tetőfokára hágott, újra kiadták a lemezeiket, a régiek pedig csillagászati áron… – ennyit a történelemről.

Így flörtölt vele Leonard Cohen, így nem kap ingyenkávét a Tom’s Dinerben. Viszont november 11-én nálunk lép fel. Interjú a friss Narancsban!

Nem vitás, az elmúlt bő harminc évben világtörténelmi események egész sorának lehettünk tanúi. Leomlott a berlini fal, volt Öböl-háború és szeptember 11., s ami éppily fontos: megkezdődött és a nagyvilágban jószerint le is zajlott Händel rehabilitációja.

A kortárs brit blues legnagyobbja, aki szinte hazajár Magyarországra. Idei bluesalbuma az év egyik legjobbja ebben a műfajban, ráadásul a korábbiaknál politikusabb hangvételű.