Volt egyszer egy brit nõ, aki olyan jó íráskészséggel, olyan szellemesen és intelligensen írt az életérõl, amit nagyobbrészt a szex töltött ki, hogy blogja hamar a világ egyik legnépszerûbbje lett. Nem csoda, hogy könyvformában is kiadták, Magyarországon is. A remek érzékkel regényszerûvé szerkesztett szöveg túlmutatott azon, ami a legtöbbeknek eszébe jut arról a szóról, hogy szexblog: egyrészt az átlagnál sokkal jobb volt a stílusa, másrészt üresen erotikus fecsegés helyett szimpatikus feminista gondolatmenet is volt a társadalomról, amely a szexet a férfiakkal minimum azonos intenzitással kívánó nõket automatikusan kurvának vagy legalábbis betegesnek bélyegzi. Aztán a könyv kiadása után nem sokkal fény derült az álnéven író szerzõ valódi személyiségére, a társadalom kurvának, de legalábbis betegesnek bélyegezte õt, "Abby Lee" végül mégis jól jött ki a dologból: mára publicista és a szexuális egészség nagykövete lett, minderrõl pedig beszámolt többek közt nálunk is, az egyik Könyvfesztiválon. Meg persze a blogján, aminek most ezt a részét adták ki: ugyanazt 286 oldalon, amit bárki elolvashatott pár interjúban. Pontosabban van 100 oldal elõzmény is, egy szingli nõrõl, aki hetente elmondja, mennyire vágyik egy szeretõ társra, és persze "az is nagyon hiányzik, hogy valaki jól megfarkaljon" - nagyjából ennyi. A lebukásról szóló rész izgalmas és megrázó, ahogy az interjúk is azok voltak, majd jön még 100 oldal a szingli nõrõl, aki... Na, tudják. A stílus persze még mindig kifejezetten jó, a gondolatok még mindig attól az intelligens nõtõl származnak, akit már megismertünk, és ez biztosan többé teszi a könyvet egy szingliszexblognál azoknak, akik eddig egy szót sem hallottak Abby Lee-rõl. A többieknek viszont ez csak az elsõ rész jófajta utánérzése, kevésbé izgalmas történettel és kevésbé feszes szerkesztésben.
Fordította: Szécsi Noémi. Jaffa, 2011, 286 oldal, 2940 Ft
***
