1950. június 25-én az észak-koreai csapatok behatolnak Dél-Koreába; ezzel és az USA hadba lépésével szoros összefüggésben a történetet elbeszélő főhős kedves édesapján a beteges utódféltés jelei kezdenek mutatkozni. Ne kerteljünk, hisz maga a szerző sem tesz ilyet: ez a fia szerinti "masszív kisember", a New Jersey-i Kóser Mészárosok (nem baseballcsapat, bár úgy hangzik) Egyletének tagja fogja magát, és becsavarodik. Ezt is azzal a kötelességtudással és alapossággal teszi, mint minden mást az életben. A csirkék helyett fiát, a katonakorba lépő legifjabb Messnert kezdi nyúzni, akit a meghitt családi mészárszéktől messzire üldöz a hirtelen elhatalmasodott atyai aggodalom.
Huszonkilencedik regényében Philip Roth hamar jó pontokat szerez a Beth Israel Kórháztól csak egysaroknyira lévő newarki mészárszék és a benne kibomló családi és állati bensőségek leírásával. Roth jó szemmel nézte ki regénykezdetnek a mondott bolthelyiséget. Időznénk még tovább is e megbecsült mészárosdinasztia berkeiben, tartózkodási igényünket azonban egy másik regényen kell behajtanunk. Még anynyit se mondhatunk, hogy kapedli, és a korszellem lepkehálóval és kisregénytechnikával történő befogása máris Észak-Ohióig repíti az egyetemi idejét megkezdő elbeszélőt. Ahol aztán a madame chauchat-i kábulatnak nem egy röntgenkép lesz az okozója, hanem egy négyajtós, fekete LaSalle Touring Sedanban kivitelezett szopás. A jó mészárszékből való dolgos fiatalembert egy newarki szemnek egzotikus idegen, egy labilis idegzetű kertvárosi szépség juttatja gyakorlott szájmozgással a csúcsra.
A jogásznak készülő Marcus Messnerrel Roth huszonkilencedik regénye is csúcsra ér. Talán idő előtt, mert még hátravan az írás több mint kétharmada, de mit tegyünk, ha Rothból ezúttal a húsok, és nem a korszellem körbeírása hozták ki a legjobbat. A Dühben e két mozzanatnak ad történelmi távlatokat és társadalmi összefüggéseket a szerző - ha úgy vesszük, járhattunk volna roszszabbul is, például, hogy se mészárszék, se szopás, csak laza 180 oldal, melyben szülő és gyermek, tanár és diák, zsidó és nem zsidó kiselőadás-szerű párbeszédeiből kell kihámozni az Amerikai Egyesült Államok ötvenes évekre eső idegbecsípődéseit. E tekintetben egyáltalán nem haszontalan (és persze színvonalasan megírt) olvasmány Roth regénye, mely az osztálykülönbségeket is pontosan tükröző campusviszonyokról, a koreai háborúról, a korabeli enyelgési és zsidózási szokásokról, illetve Bertrand Russell tanairól egyaránt értesít. Csak a szegény Marcus gyerekkel van sokszorosan kitolva: nem elég, hogy fiatalos dühe a dékánnál is kihúzza a gyufát, hiába ágaskodik, a sok írói közlendő közül sem tud kilátszani. Tekinthetjük ezt afféle kihagyásos technikának is, amennyiben pont a főszereplőt sikerült kihagyni a róla szóló regényből.
Fordította: Nemes Anna. Európa, 2009, 183 oldal, 2800 Ft
