mi a kotta? - Furcsa dolog

  • .
  • 2010. március 18.

Zene

"Megcsináljuk és bemutatjuk. Sőt azt is hajszálpontosan tudom, mi lesz a reakció.
Nyilván az, hogy a darab ismét nem tesz eleget az általános elvárásoknak, hogy ismét szégyenletesen csalódniuk kellett, hogy még mindig nem született meg az a vígopera, amire a német nép évtizedek óta vár. Az operánk tehát meg fog bukni. Ám amíg elkészül, jókat szórakozunk majd." A páratlan librettista, Hugo von Hofmannsthal visszaemlékezése szerint e látnoki szavakkal fordult hozzá és serkentette munkára 1910 márciusában, azaz kereken száz esztendővel ezelőtt Richard Strauss, ám a buzdító zeneszerzői jóslat csak felerészben teljesedett be. Mert jóllehet a két művész valóban élvezte A rózsalovag megalkotását, a prognosztizált bukás elmaradt. Sőt, a rokokó világát idéző, bécsies kedélyű vígopera az 1911-es drezdai ősbemutató óta masszívan őrzi a népszerűségét a nagyvilágban, s őrzi nálunk, a pesti Operaházban is, ahol már rögvest 1911-ben színre vitték az újdonságot, s ahol a hétvégén a lett Andrejs Zagars rendezésében újra a repertoárra kerül a szép Werdenberg tábornagyné, az ifjú Octavian gróf és a vidéki donjuan, a faragatlan Ochs báró pikáns története (március 20. és 21., hat óra).

"Die Zeit, die ist ein sonderbar' Ding", vagyis ahogyan az a magyar fordításban áll: "De lám, az idő furcsa dolog..." Az öregedés első aprócska jeleivel szembesülő Tábornagyné indítja e tűnődő szavakkal az első felvonás végén felhangzó áriáját, ám mi az idő múlására nemcsak a tükörbe tekintve csodálkozhatunk rá, hanem akár a koncertprogram láttán is, mely idén immár a harmincadik Budapesti Tavaszi Fesztivál beköszöntét jelzi számunkra. A kora harmincas, s ilyesformán roppant életteli eseménysorozat mindazonáltal nem hagy időt a merengésre, hiszen A rózsalovag bemutatóján túl ezekben a napokban a Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván Beethoven-estje (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 19., háromnegyed nyolc) csakúgy figyelmet követel, mint éppenséggel a fesztivál idei musicalbemutatója, a Lévay-Kunze páros által jegyzett, s Hitchcock 1940-es klasszikusát (plakátunk mutatja) idéző Rebecca (Operettszínház, március 19., hét óra).

Dánia - e hasábokon már emlegetett - vendégeskedése is jó néhány élményszerző estét kínál nekünk ezen a héten: Fischer Ádám együttese, vagyis a Dán Nemzeti Kamarazenekar például Carl Nielsen művészetét népszerűsíti majd (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 20., fél nyolc), míg az Ars Nova Copenhagen a kortárs Arvo Pärt és a Tudor-kor zeneszerzőinek darabjait fogja programján váltogatni (Belvárosi Szent Mihály-templom, március 21., nyolc óra).

S persze az idén esedékes zenetörténeti évfordulók is ott szerepelnek a hét műsorán: Chopin bicentenáriumát Farkas Gábor és Lajkó István kétzongorás koncertje (Francia Intézet, március 19., fél nyolc), Dohnányi Ernő jubileumát Prunyi Ilona és művésztársainak estje (Festetics-palota, március 23., fél nyolc), míg Mahler, Dohnányi és Schumann egyesített emlékezetét Mali Emese, Rohmann Ditta és kollégáik programja idézi majd. Hétfőn pedig az 1867-es Dózsa György keresztmetszetének elővezetésével (Operaház, március 22., fél nyolc) megkezdődik a fesztivál ugyancsak évfordulós Erkel-sorozata, melyről pár hete rovatunk különkiadása már szólt. A felelős karmester itt és A rózsalovag szombati premierjén egyaránt a kiváló Kovács János lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.