mi a kotta? - Furcsa dolog

  • .
  • 2010. március 18.

Zene

"Megcsináljuk és bemutatjuk. Sőt azt is hajszálpontosan tudom, mi lesz a reakció.
Nyilván az, hogy a darab ismét nem tesz eleget az általános elvárásoknak, hogy ismét szégyenletesen csalódniuk kellett, hogy még mindig nem született meg az a vígopera, amire a német nép évtizedek óta vár. Az operánk tehát meg fog bukni. Ám amíg elkészül, jókat szórakozunk majd." A páratlan librettista, Hugo von Hofmannsthal visszaemlékezése szerint e látnoki szavakkal fordult hozzá és serkentette munkára 1910 márciusában, azaz kereken száz esztendővel ezelőtt Richard Strauss, ám a buzdító zeneszerzői jóslat csak felerészben teljesedett be. Mert jóllehet a két művész valóban élvezte A rózsalovag megalkotását, a prognosztizált bukás elmaradt. Sőt, a rokokó világát idéző, bécsies kedélyű vígopera az 1911-es drezdai ősbemutató óta masszívan őrzi a népszerűségét a nagyvilágban, s őrzi nálunk, a pesti Operaházban is, ahol már rögvest 1911-ben színre vitték az újdonságot, s ahol a hétvégén a lett Andrejs Zagars rendezésében újra a repertoárra kerül a szép Werdenberg tábornagyné, az ifjú Octavian gróf és a vidéki donjuan, a faragatlan Ochs báró pikáns története (március 20. és 21., hat óra).

"Die Zeit, die ist ein sonderbar' Ding", vagyis ahogyan az a magyar fordításban áll: "De lám, az idő furcsa dolog..." Az öregedés első aprócska jeleivel szembesülő Tábornagyné indítja e tűnődő szavakkal az első felvonás végén felhangzó áriáját, ám mi az idő múlására nemcsak a tükörbe tekintve csodálkozhatunk rá, hanem akár a koncertprogram láttán is, mely idén immár a harmincadik Budapesti Tavaszi Fesztivál beköszöntét jelzi számunkra. A kora harmincas, s ilyesformán roppant életteli eseménysorozat mindazonáltal nem hagy időt a merengésre, hiszen A rózsalovag bemutatóján túl ezekben a napokban a Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván Beethoven-estje (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 19., háromnegyed nyolc) csakúgy figyelmet követel, mint éppenséggel a fesztivál idei musicalbemutatója, a Lévay-Kunze páros által jegyzett, s Hitchcock 1940-es klasszikusát (plakátunk mutatja) idéző Rebecca (Operettszínház, március 19., hét óra).

Dánia - e hasábokon már emlegetett - vendégeskedése is jó néhány élményszerző estét kínál nekünk ezen a héten: Fischer Ádám együttese, vagyis a Dán Nemzeti Kamarazenekar például Carl Nielsen művészetét népszerűsíti majd (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 20., fél nyolc), míg az Ars Nova Copenhagen a kortárs Arvo Pärt és a Tudor-kor zeneszerzőinek darabjait fogja programján váltogatni (Belvárosi Szent Mihály-templom, március 21., nyolc óra).

S persze az idén esedékes zenetörténeti évfordulók is ott szerepelnek a hét műsorán: Chopin bicentenáriumát Farkas Gábor és Lajkó István kétzongorás koncertje (Francia Intézet, március 19., fél nyolc), Dohnányi Ernő jubileumát Prunyi Ilona és művésztársainak estje (Festetics-palota, március 23., fél nyolc), míg Mahler, Dohnányi és Schumann egyesített emlékezetét Mali Emese, Rohmann Ditta és kollégáik programja idézi majd. Hétfőn pedig az 1867-es Dózsa György keresztmetszetének elővezetésével (Operaház, március 22., fél nyolc) megkezdődik a fesztivál ugyancsak évfordulós Erkel-sorozata, melyről pár hete rovatunk különkiadása már szólt. A felelős karmester itt és A rózsalovag szombati premierjén egyaránt a kiváló Kovács János lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.