mi a kotta? - Furcsa dolog

  • .
  • 2010. március 18.

Zene

"Megcsináljuk és bemutatjuk. Sőt azt is hajszálpontosan tudom, mi lesz a reakció.
Nyilván az, hogy a darab ismét nem tesz eleget az általános elvárásoknak, hogy ismét szégyenletesen csalódniuk kellett, hogy még mindig nem született meg az a vígopera, amire a német nép évtizedek óta vár. Az operánk tehát meg fog bukni. Ám amíg elkészül, jókat szórakozunk majd." A páratlan librettista, Hugo von Hofmannsthal visszaemlékezése szerint e látnoki szavakkal fordult hozzá és serkentette munkára 1910 márciusában, azaz kereken száz esztendővel ezelőtt Richard Strauss, ám a buzdító zeneszerzői jóslat csak felerészben teljesedett be. Mert jóllehet a két művész valóban élvezte A rózsalovag megalkotását, a prognosztizált bukás elmaradt. Sőt, a rokokó világát idéző, bécsies kedélyű vígopera az 1911-es drezdai ősbemutató óta masszívan őrzi a népszerűségét a nagyvilágban, s őrzi nálunk, a pesti Operaházban is, ahol már rögvest 1911-ben színre vitték az újdonságot, s ahol a hétvégén a lett Andrejs Zagars rendezésében újra a repertoárra kerül a szép Werdenberg tábornagyné, az ifjú Octavian gróf és a vidéki donjuan, a faragatlan Ochs báró pikáns története (március 20. és 21., hat óra).

"Die Zeit, die ist ein sonderbar' Ding", vagyis ahogyan az a magyar fordításban áll: "De lám, az idő furcsa dolog..." Az öregedés első aprócska jeleivel szembesülő Tábornagyné indítja e tűnődő szavakkal az első felvonás végén felhangzó áriáját, ám mi az idő múlására nemcsak a tükörbe tekintve csodálkozhatunk rá, hanem akár a koncertprogram láttán is, mely idén immár a harmincadik Budapesti Tavaszi Fesztivál beköszöntét jelzi számunkra. A kora harmincas, s ilyesformán roppant életteli eseménysorozat mindazonáltal nem hagy időt a merengésre, hiszen A rózsalovag bemutatóján túl ezekben a napokban a Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván Beethoven-estje (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 19., háromnegyed nyolc) csakúgy figyelmet követel, mint éppenséggel a fesztivál idei musicalbemutatója, a Lévay-Kunze páros által jegyzett, s Hitchcock 1940-es klasszikusát (plakátunk mutatja) idéző Rebecca (Operettszínház, március 19., hét óra).

Dánia - e hasábokon már emlegetett - vendégeskedése is jó néhány élményszerző estét kínál nekünk ezen a héten: Fischer Ádám együttese, vagyis a Dán Nemzeti Kamarazenekar például Carl Nielsen művészetét népszerűsíti majd (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 20., fél nyolc), míg az Ars Nova Copenhagen a kortárs Arvo Pärt és a Tudor-kor zeneszerzőinek darabjait fogja programján váltogatni (Belvárosi Szent Mihály-templom, március 21., nyolc óra).

S persze az idén esedékes zenetörténeti évfordulók is ott szerepelnek a hét műsorán: Chopin bicentenáriumát Farkas Gábor és Lajkó István kétzongorás koncertje (Francia Intézet, március 19., fél nyolc), Dohnányi Ernő jubileumát Prunyi Ilona és művésztársainak estje (Festetics-palota, március 23., fél nyolc), míg Mahler, Dohnányi és Schumann egyesített emlékezetét Mali Emese, Rohmann Ditta és kollégáik programja idézi majd. Hétfőn pedig az 1867-es Dózsa György keresztmetszetének elővezetésével (Operaház, március 22., fél nyolc) megkezdődik a fesztivál ugyancsak évfordulós Erkel-sorozata, melyről pár hete rovatunk különkiadása már szólt. A felelős karmester itt és A rózsalovag szombati premierjén egyaránt a kiváló Kovács János lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.