mi a kotta? - Furcsa dolog

  • .
  • 2010. március 18.

Zene

"Megcsináljuk és bemutatjuk. Sőt azt is hajszálpontosan tudom, mi lesz a reakció.
Nyilván az, hogy a darab ismét nem tesz eleget az általános elvárásoknak, hogy ismét szégyenletesen csalódniuk kellett, hogy még mindig nem született meg az a vígopera, amire a német nép évtizedek óta vár. Az operánk tehát meg fog bukni. Ám amíg elkészül, jókat szórakozunk majd." A páratlan librettista, Hugo von Hofmannsthal visszaemlékezése szerint e látnoki szavakkal fordult hozzá és serkentette munkára 1910 márciusában, azaz kereken száz esztendővel ezelőtt Richard Strauss, ám a buzdító zeneszerzői jóslat csak felerészben teljesedett be. Mert jóllehet a két művész valóban élvezte A rózsalovag megalkotását, a prognosztizált bukás elmaradt. Sőt, a rokokó világát idéző, bécsies kedélyű vígopera az 1911-es drezdai ősbemutató óta masszívan őrzi a népszerűségét a nagyvilágban, s őrzi nálunk, a pesti Operaházban is, ahol már rögvest 1911-ben színre vitték az újdonságot, s ahol a hétvégén a lett Andrejs Zagars rendezésében újra a repertoárra kerül a szép Werdenberg tábornagyné, az ifjú Octavian gróf és a vidéki donjuan, a faragatlan Ochs báró pikáns története (március 20. és 21., hat óra).

"Die Zeit, die ist ein sonderbar' Ding", vagyis ahogyan az a magyar fordításban áll: "De lám, az idő furcsa dolog..." Az öregedés első aprócska jeleivel szembesülő Tábornagyné indítja e tűnődő szavakkal az első felvonás végén felhangzó áriáját, ám mi az idő múlására nemcsak a tükörbe tekintve csodálkozhatunk rá, hanem akár a koncertprogram láttán is, mely idén immár a harmincadik Budapesti Tavaszi Fesztivál beköszöntét jelzi számunkra. A kora harmincas, s ilyesformán roppant életteli eseménysorozat mindazonáltal nem hagy időt a merengésre, hiszen A rózsalovag bemutatóján túl ezekben a napokban a Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván Beethoven-estje (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 19., háromnegyed nyolc) csakúgy figyelmet követel, mint éppenséggel a fesztivál idei musicalbemutatója, a Lévay-Kunze páros által jegyzett, s Hitchcock 1940-es klasszikusát (plakátunk mutatja) idéző Rebecca (Operettszínház, március 19., hét óra).

Dánia - e hasábokon már emlegetett - vendégeskedése is jó néhány élményszerző estét kínál nekünk ezen a héten: Fischer Ádám együttese, vagyis a Dán Nemzeti Kamarazenekar például Carl Nielsen művészetét népszerűsíti majd (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 20., fél nyolc), míg az Ars Nova Copenhagen a kortárs Arvo Pärt és a Tudor-kor zeneszerzőinek darabjait fogja programján váltogatni (Belvárosi Szent Mihály-templom, március 21., nyolc óra).

S persze az idén esedékes zenetörténeti évfordulók is ott szerepelnek a hét műsorán: Chopin bicentenáriumát Farkas Gábor és Lajkó István kétzongorás koncertje (Francia Intézet, március 19., fél nyolc), Dohnányi Ernő jubileumát Prunyi Ilona és művésztársainak estje (Festetics-palota, március 23., fél nyolc), míg Mahler, Dohnányi és Schumann egyesített emlékezetét Mali Emese, Rohmann Ditta és kollégáik programja idézi majd. Hétfőn pedig az 1867-es Dózsa György keresztmetszetének elővezetésével (Operaház, március 22., fél nyolc) megkezdődik a fesztivál ugyancsak évfordulós Erkel-sorozata, melyről pár hete rovatunk különkiadása már szólt. A felelős karmester itt és A rózsalovag szombati premierjén egyaránt a kiváló Kovács János lesz.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.