könyv - Elizabeth Lunday: Híres művészek titkos élete

  • Svébis Bence
  • 2011. június 2.

Zene

Volt nekem egy középiskolai rajztanárom, aki nemcsak arra világított rá, hogy a román stílus ismérve a védekező, a gótikusé az égig törő egyház, hanem többek közt arra is, hogy Caravaggio felesége szűzen halt meg, mert a példás piktor egész életében csak onanizált, mivel a másokkal való szexuális érintkezést alantasnak és méltatlannak tartotta. Ha a fenti adalék nem is, sok egyéb megtalálható Lunday könyvében a reneszánsztól a barokkon, az impresszionizmuson és a szürrealizmuson át egészen a posztmodernig. A szerző kronologikusan vezeti végig olvasóját a képzőművészet fontosabb alkotóin, miközben megvan benne az a pimaszság, amit a könyv tematikája megkíván.
Volt nekem egy középiskolai rajztanárom, aki nemcsak arra világított rá, hogy a román stílus ismérve a védekezõ, a gótikusé az égig törõ egyház, hanem többek közt arra is, hogy Caravaggio felesége szûzen halt meg, mert a példás piktor egész életében csak onanizált, mivel a másokkal való szexuális érintkezést alantasnak és méltatlannak tartotta.

Ha a fenti adalék nem is, sok egyéb megtalálható Lunday könyvében a reneszánsztól a barokkon, az impresszionizmuson és a szürrealizmuson át egészen a posztmodernig. A szerzõ kronologikusan vezeti végig olvasóját a képzõmûvészet fontosabb alkotóin, miközben megvan benne az a pimaszság, amit a könyv tematikája megkíván. Pimasz, de hangsúlyozottan nem tiszteletlen. A cél nem az egyes mûvészek megszégyenítése, hanem az alkotói nagyság mögötti ember bemutatása. Mert hiába, hogy Van Gogh tubusból zabálta a festéket - bár más források szerint a festékekhez használt oldószert -, s miután levágta fülcimpájának egy darabját, átballagott a szemközti, gyakran látogatott kuplerájba, hogy ott kedvenc kurtizánjának adja át a csonkot, mi ez azokhoz a napraforgókhoz képest?! Botticelli nevét hallva pedig alighanem továbbra sem az jut majd elsõnek az eszünkbe, hogy dühében majdnem sziklát görgetett a szomszédos szövõmûhelyre, mert annak zaja zavarta a munkájában.

Olvasmányos és érdekességekkel zsúfolt mûvészettörténeti áttekintést kapunk, melynek borítója ugyan többet ígér ("Amit tanáraink soha nem meséltek el" - áll öles betûkkel a kecsegtetõ szöveg), mint amennyit a beltartalom bevált, ám a szórakozva tanulás kritériumainak tökéletesen megfelel, s ha a kiadó bírja szusszal, a korábban megjelent Híres szerzõk titkos élete mellett komponisták és filmrendezõk magánéletének marcangolása is terítékre kerülhet a közeljövõben.

Fordította: Bojtár Péter és Bosnyák Edit. HVG Könyvek, 2011, 335 oldal, 3900 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.