könyv - Dudich Ákos: Pótolhatatlan Halhatatlanság! - A Vágtázó Halottkémek életereje

A Vágtázó Halottkémek - vagyis mostani inkarnációjában a Vágtázó Életerő, de maradjunk a VHK rövidítésnél - az egyik legambivalensebb társaság: szinte senki nem tud hozzá anélkül közelíteni, hogy ki se állja vagy a rajongásig szeresse a zenekart. Nehéz is róla objektíven írni, és ez a többek közt a Wan2-nak is dolgozó veterán rockújságírónak, Dudich Ákosnak sem sikerült teljes mértékben.

A Vágtázó Halottkémek - vagyis mostani inkarnációjában a Vágtázó Életerõ, de maradjunk a VHK rövidítésnél - az egyik legambivalensebb társaság: szinte senki nem tud hozzá anélkül közelíteni, hogy ki se állja vagy a rajongásig szeresse a zenekart. Nehéz is róla objektíven írni, és ez a többek közt a Wan2-nak is dolgozó veterán rockújságírónak, Dudich Ákosnak sem sikerült teljes mértékben. ' - ahogy a bevezetõben is írja - deklaráltan a rajongó oldaláról közelít, de ez a fentiek okán megbocsátható, még akkor is, ha minden más interjúkötetben stílusidegennek hatna és megtörné a gördülékenységet a szerzõ lelkesedéstõl túlfûtött (stílszerûen Bevágtázás és Kivágtázás címeken futó) bevezetõje és utószava, valamint az egyes fejezetekben a bevezetõ gondolatai.

Ebben az esetben ez tehát kevéssé fogható fel komoly hibának, mint ahogy az is, hogy két alapító tag, Czakó Sándor gitáros és Ipacs László dobos fájdalmasan kevés szerepet kap a könyvben, Grandpierre Attila énekes többoldalas monológjai pedig elviseltek volna némileg több szerkesztõi munkát. Hiszen a végeredmény így is egy nagyon átfogó, alapos, mégis élvezhetõ - sõt szórakoztató - könyv, amely gyakorlatilag végigveszi a VHK-történelmet az alakulástól egészen a reinkarnálódásig, megszólaltatva a fentiek kivételével az összes fontos szereplõt, beleértve olyan, a VHK-val kapcsolatba hozható figurákat is, mint a Rituális Színházból Jankai Ági vagy a zenekar elsõ számú külföldi rajongója, Jello Biafra. A VHK tagjai remek mesélõk - különösen igaz ez Balatoni Boli Endre üstdobosra -, úgyhogy a száraz tényeket kellõen fûszerezik a kicsit a Spinal Tapre emlékeztetõ zenekari sztorik, de a könyv magával ragadó mivoltát mégiscsak az bizonyítja legjobban, hogy elolvasása után muszáj volt feltennem A semmi kapuin dörömbölve lemezt, természetesen recsegõs bakelitrõl.

Silenos, 2011, 308 oldal, 3200 Ft

**** és fél