Amiben az amerikai hadsereg csõdöt mondott, nevezetesen a "nem halálos fegyverek" világjobbító szándékok céljából való kifejlesztése, abban Ronson jelentõs sikereket könyvelhet el: az õ nem halálos fegyvere az az angolnak ismert, fanyar humor, mely diszkrét, mint egy trónörökösi múzeumi látogatás (lásd Károlyt és Kamillát), így nem is igen állítható a térdcsapkodós viccmesélés szolgálatába. A Kecskebûvölõk elsõsorban nem katonavicckönyv, és nem az áldozatokért szót emelõ szenvedéslajstrom Abu Ghraibból és Guantánamóról, noha persze egy kicsit ez is, az is. Szórakoztató, szomorú olvasmány, melynek minden hitelesített és legendáriumokba illõ sorát mintha a pszichokémek által szemmel vert kecskék rosszalló pillantása kísérné. Mek, mek, hát, ezt jól elbaltáztátok. Még szerencse, hogy a kecskék, a bárányokkal egyetemben, inkább csak hallgatnak. Nem úgy Uri Geller, aki a könyv elején elkotyogja: "Reaktiváltak."
Fordította: Szabó László Zsolt. Európa, 2009, 267 oldal, 3000 Ft
****