könyv - KARIN FOSSUM: NE NÉZZ VISSZA

  • - urfi -
  • 2009. augusztus 13.

Zene

Kislány tolja hazafelé babakocsiját a norvég falucska néptelen utcáin. Megáll egy autó, a különös sofőr rábeszéli a lányt, szálljon be, majd ő hazaviszi.
Kislány tolja hazafelé babakocsiját a norvég falucska néptelen utcáin. Megáll egy autó, a különös sofõr rábeszéli a lányt, szálljon be, majd õ hazaviszi. Most övé a kis Ragnhild, ez az "illatos eper": "nyeregben érezte magát". A következõ jelenetben már a rendõrök érkeznek a helyszínre. Kissé kedvetlenül olvastam az in medias res kezdést, és akkor kezdett el igazán érdekelni a könyv, amikor kiderült, hogy az író csúfot ûzött belõlem: ez a történet nem az a rejtély, amelyre majd számos fordulat és háromszáz oldalnyi tanácstalanság után fény derül.

Ilyen okos játékokkal van tele a "krimik norvég királynõjének" második bûnügyi regénye, amelyben, ahogy illik, fokozatosan jutunk el a "nincs indíték" döbbenetétõl a "mindenki gyanús" feszültségéig. Három fõszereplõnk is kerül hamarjában: a sorozat, amelynek ez a második darabja jelent meg elõször magyarul, Sejer felügyelõ köré épül, aki egyszerre boldog nagyapa, gyászoló özvegy és rutinos, okos nyomozó; de mindenképpen hiteles és hétköznapi, tehát átélhetõ, szerethetõ figura. A másik a meggyilkolt kamaszlány, akinek csak elsõre egyszerû, a kihallgatások során visszafelé kibomló élettörténete lesz az ügy kulcsa. A harmadik fõszereplõ az igazi különlegesség, aki nem más, mint a falu. Az Oslo melletti mikroközösség életének nemcsak hangulatát érezzük, de földrajzát és kapcsolati hálóját is megismerjük. Gazdag könyv tehát, amely a gyakorlatilag mûfajilag kódolt hatásvadászat elkerülésére is komoly erõfeszítéseket tesz, bár olykor még becsúszik egy fölösleges magyarázó mondat, ott marad a bekezdés végén a bombasztikus infó, de ez csak annyit jelent, hogy ezek javulását is várhatom a most induló széria folytatásától. Ugyanis a költõbõl nemzetközileg jegyzett krimiszerzõvé érõ Fossum szemmel láthatóan nagy kedvvel és lendülettel gyártja Sejer-történeteit.

Fordította Szöllõsi Adrienn. Scolar, 2009, 352 oldal, 2950 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.