könyv - KARIN FOSSUM: NE NÉZZ VISSZA

  • - urfi -
  • 2009. augusztus 13.

Zene

Kislány tolja hazafelé babakocsiját a norvég falucska néptelen utcáin. Megáll egy autó, a különös sofőr rábeszéli a lányt, szálljon be, majd ő hazaviszi.
Kislány tolja hazafelé babakocsiját a norvég falucska néptelen utcáin. Megáll egy autó, a különös sofõr rábeszéli a lányt, szálljon be, majd õ hazaviszi. Most övé a kis Ragnhild, ez az "illatos eper": "nyeregben érezte magát". A következõ jelenetben már a rendõrök érkeznek a helyszínre. Kissé kedvetlenül olvastam az in medias res kezdést, és akkor kezdett el igazán érdekelni a könyv, amikor kiderült, hogy az író csúfot ûzött belõlem: ez a történet nem az a rejtély, amelyre majd számos fordulat és háromszáz oldalnyi tanácstalanság után fény derül.

Ilyen okos játékokkal van tele a "krimik norvég királynõjének" második bûnügyi regénye, amelyben, ahogy illik, fokozatosan jutunk el a "nincs indíték" döbbenetétõl a "mindenki gyanús" feszültségéig. Három fõszereplõnk is kerül hamarjában: a sorozat, amelynek ez a második darabja jelent meg elõször magyarul, Sejer felügyelõ köré épül, aki egyszerre boldog nagyapa, gyászoló özvegy és rutinos, okos nyomozó; de mindenképpen hiteles és hétköznapi, tehát átélhetõ, szerethetõ figura. A másik a meggyilkolt kamaszlány, akinek csak elsõre egyszerû, a kihallgatások során visszafelé kibomló élettörténete lesz az ügy kulcsa. A harmadik fõszereplõ az igazi különlegesség, aki nem más, mint a falu. Az Oslo melletti mikroközösség életének nemcsak hangulatát érezzük, de földrajzát és kapcsolati hálóját is megismerjük. Gazdag könyv tehát, amely a gyakorlatilag mûfajilag kódolt hatásvadászat elkerülésére is komoly erõfeszítéseket tesz, bár olykor még becsúszik egy fölösleges magyarázó mondat, ott marad a bekezdés végén a bombasztikus infó, de ez csak annyit jelent, hogy ezek javulását is várhatom a most induló széria folytatásától. Ugyanis a költõbõl nemzetközileg jegyzett krimiszerzõvé érõ Fossum szemmel láthatóan nagy kedvvel és lendülettel gyártja Sejer-történeteit.

Fordította Szöllõsi Adrienn. Scolar, 2009, 352 oldal, 2950 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.