Természetesen a detektívtörténetek szülõatyjával, Poe-val indít a kötet, tõle két Dupin-történetet olvashatunk, noha éppen a kimaradt harmadik (Marie Rogt rejtelmes esete) a legérdekesebb, amely egy megtörtént bûntényre ad fiktív magyarázatot. Poe novellái olyan alapjait fektették le a mûfajnak, melyeket késõbbi mûvelõi afféle tízparancsolatként kezeltek. Dickens neve nem forrt össze a krimiirodalommal, mégis bekerült pár rövidebb elbeszélése. A minden izgalmat és fordulatot nélkülözõ történetek egyetlen érdeme, hogy szerzõjük honosítja meg az irodalomban a detektívszakmát mint munkakört. Doyle egyértelmûen kihagyhatatlan bármiféle krimigyûjteménybõl. Gilbert Keith Chesterton munkássága kevésbé ismert hazánkban, ám hõse, a jámbor és kiváló megfigyelõképességekkel rendelkezõ Brown atya egyfajta Columbo-elõképként is felfogható. A legtöbb - összesen négy - történettel a krimi királynõje képviselteti magát, melyekben mindkét híresebb Christie-karakter (a piperkõc Poirot és a minden lében kanál Miss Marple) megjelenik. A klasszikus sor végén elvileg Chandler áll, aki az egyszerû, pusztán a rejtvényt középpontba állító detektívtörténetet megreformálva létrehozta a hard-boiled mûfaját, ám egy hosszabb Marlowe-novella és Simenon Maigret-jének kisregénnyi színrelépése után végül a cseh író, Skvorecky szórakoztató elbeszélését olvashatjuk zárásként a modern, tudományos nyomozás és a deduktív logika párbajáról, melybõl mondanom sem kell, melyik kerül ki gyõztesként.
Európa, 2011, 468 oldal, 1300 Ft
*****
