lemez - The Rapture: In The Grace Of Your Love

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2011. szeptember 22.

Zene

Noha 2003-ban pár hónapig okkal tűnhetett így, a New York-i Rapture mégsem lett a Következő Nagy Dolog, ám cserébe alaposan megágyazott egy sor eljövendő nagy dolognak. A zenekar 2003-ban megjelent bemutatkozó lemeze, az Echoes, illetve az azon található, fékevesztett kolompolásra, artikulálatlan visításra és táncolható gitárriffekre komponált sláger, a House Of Jealous Lovers jelentősége hamar túlnőtt nem csupán a szubkulturális kereteken, hanem a zenekaron is.
Noha 2003-ban pár hónapig okkal tûnhetett így, a New York-i Rapture mégsem lett a Következõ Nagy Dolog, ám cserébe alaposan megágyazott egy sor eljövendõ nagy dolognak. A zenekar 2003-ban megjelent bemutatkozó lemeze, az Echoes, illetve az azon található, fékevesztett kolompolásra, artikulálatlan visításra és táncolható gitárriffekre komponált sláger, a House Of Jealous Lovers jelentõsége hamar túlnõtt nem csupán a szubkulturális kereteken, hanem a zenekaron is. Gyakorlatilag egymagában definiálta és vezette fel a diszkópunkot; újra divatossá tette a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának neurotikus posztpunkját, amivel aztán elõkészítette a talajt a mûfaj legújabb hulláma és a nu-rave zenekarok számára, valamint ráirányította a figyelmet az elmúlt évtized egyik legfontosabb lemezkiadójára, a DFA-ra. A három évvel késõbbi, kevésbé izgága tempókat, ám annál több nagyszerû dalt tartalmazó folytatás hiába volt egyenletesebb munka, az albumot követõ ötéves kreatív szünetnek köszönhetõen a Rapture mégis afféle beváltatlan ígéretként maradt meg a köztudatban. Így a zenekar idei anyaga korántsem az a bizonyos sorsfordító harmadik lemez, hanem inkább tekinthetõ klasszikus comeback-albumnak.

A lemezt egy pumpálós partisláger és egy neosoul ballada foglalja keretbe, ami pedig a kettõ között van, az ennek megfelelõen lélekkel teli, sokkal inkább idõtlen pop-, mintsem konkrét korszakhoz vagy hangzáshoz köthetõ tánczene. A frontember Luke Jenner ezúttal nem egyszerûen csak magas hangon kiabál, hanem valódi érzelmeket, drámát és játékosságot visz a dalokba. A feszes, funkos, csillogó szintihangokkal dúsított, itt-ott pszichedelikus poppal színezett alapok többsége táncolható, a refrének pedig majd' mind emlékezetesek, sõt kimondottan himnikusak. Újabb forradalmat aligha csinál a Rapture, de talán ez a magabiztos visszatérés is megteszi helyette.

DFA, 2011

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.