Noha Matthew Scudder, úgy tûnik, képes volt lekászálódni a pokolba robogó alkoholvonatról, korántsem állítható, hogy valamiféle kontúrosabb cél felé kanyargó útra tudta volna kormányozni immáron józan létezését. A gyûrött New York-i exzsaru életében a kocsmatúrákat az AA-gyûlések nem kevésbé mániás látogatása váltotta fel - és tulajdonképpen ez, azaz a pia nélkül zakatoló élet tényei adják a Scudder-sorozat új darabjának legfõbb témáját. Milyen érzés egy száraz alkoholistának kólát szürcsölni egy ír kocsmában, ahol pedig olyan a csapolt Guinness, hogy jobbat legföljebb Dublinban mérnek? Mihez kezdjen kínos érzéseivel, miután megcsókolt egy whiskytõl zamatos nõi szájat? És vajon mennyiben számít, hogy emlékszik-e még reggel az álmában kortyolt sör ízére? Választott témájáról Block igen sokat képes közölni, persze ezúttal is legfõképp a nagyszámú (és egytõl egyig nagyszerû) dialógus segítségével.
A bûntények a Scudder-recept elhagyhatatlan összetevõiként adódnak hozzá a fentiekhez. Egyszerûbb ügyek, ráérõsebben bonyolított nyomozás - az egyik eset kimenetele ráadásul (mivel Willa alakját olyanynyira a klasszikus hard-boiled regények femme fatale figuráiról mintázta Block) meglehetõsen kiszámítható is. A feszültség tehát nem a legmagasabb, de mindegyik szál sokat hozzátesz a diszkréten keserû atmoszférához. Hiányérzet marad azért: míg Scudder az egyik kezével lesújt, a másikkal nagyvonalúan elbocsát - Block pedig inkább befejezi regényét, semhogy érdemben kezdjen valamit hõse nem egészen problémamentes morális kódjával.
Fordította: Varga Bálint. Agave, 2009, 208 oldal, 2480 Ft
**** alá
