könyv - LAWRENCE BLOCK: A PENGE ÉLÉN

  • - greff -
  • 2009. március 12.

Zene

Noha Matthew Scudder, úgy tűnik, képes volt lekászálódni a pokolba robogó alkoholvonatról, korántsem állítható, hogy valamiféle kontúrosabb cél felé kanyargó útra tudta volna kormányozni immáron józan létezését. A gyűrött New York-i exzsaru életében a kocsmatúrákat az AA-gyűlések nem kevésbé mániás látogatása váltotta fel - és tulajdonképpen ez, azaz a pia nélkül zakatoló élet tényei adják a Scudder-sorozat új darabjának legfőbb témáját.
Noha Matthew Scudder, úgy tûnik, képes volt lekászálódni a pokolba robogó alkoholvonatról, korántsem állítható, hogy valamiféle kontúrosabb cél felé kanyargó útra tudta volna kormányozni immáron józan létezését. A gyûrött New York-i exzsaru életében a kocsmatúrákat az AA-gyûlések nem kevésbé mániás látogatása váltotta fel - és tulajdonképpen ez, azaz a pia nélkül zakatoló élet tényei adják a Scudder-sorozat új darabjának legfõbb témáját. Milyen érzés egy száraz alkoholistának kólát szürcsölni egy ír kocsmában, ahol pedig olyan a csapolt Guinness, hogy jobbat legföljebb Dublinban mérnek? Mihez kezdjen kínos érzéseivel, miután megcsókolt egy whiskytõl zamatos nõi szájat? És vajon mennyiben számít, hogy emlékszik-e még reggel az álmában kortyolt sör ízére? Választott témájáról Block igen sokat képes közölni, persze ezúttal is legfõképp a nagyszámú (és egytõl egyig nagyszerû) dialógus segítségével.

A bûntények a Scudder-recept elhagyhatatlan összetevõiként adódnak hozzá a fentiekhez. Egyszerûbb ügyek, ráérõsebben bonyolított nyomozás - az egyik eset kimenetele ráadásul (mivel Willa alakját olyanynyira a klasszikus hard-boiled regények femme fatale figuráiról mintázta Block) meglehetõsen kiszámítható is. A feszültség tehát nem a legmagasabb, de mindegyik szál sokat hozzátesz a diszkréten keserû atmoszférához. Hiányérzet marad azért: míg Scudder az egyik kezével lesújt, a másikkal nagyvonalúan elbocsát - Block pedig inkább befejezi regényét, semhogy érdemben kezdjen valamit hõse nem egészen problémamentes morális kódjával.

Fordította: Varga Bálint. Agave, 2009, 208 oldal, 2480 Ft

**** alá

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.