Nem tudom, és sajnos a Hungarovox szép könyvében sem tájékoztat róla fordítói elõ- vagy utószó, hogy Deme földmérnök mikor, miért, hogyan fogott bele Byron nagyszerû, de bizony a sok-sok utalás miatt nem könnyen érthetõ alkotásának átültetésébe, miért épp a folyvást botrányokat kavaró, hazáját 1816-ban végleg elhagyni kényszerülõ s a földmérnökökétõl oly különbözõ életet élõ lord ihlette meg, aki még - ez valahogy nem szokott eszünkbe jutni - harminchét esztendõs sem volt, amikor meghalt a görög szabadságért harcolva. Mindenesetre igencsak jól tette, hogy belefogott.
Deme Gyula úgy tiszteleg a fordítók céhe és a mû más átültetõi elõtt, hogy idõrõl idõre szövegébe iktatja a többiek, így Baranyi Ferenc, Fodor András, Harsányi Zsolt, Kardos László, Torkos László magyarításait. S az oldalpárokon balra ott az eredeti, kissé archaizált angol szöveg is: az olvasó összevetheti vele a magyar változatot. Byron sorai Tóth Árpád és Gergely Ágnes keze alatt szikráznak fel úgy igazán magyarul, ám Deme Gyula állja a versenyt. Neki köszönhetjük, s ez nagyon nem akármi, hogy van egy mai magyar nyelven szóló, teljes Childe Haroldunk - Byron régi és a fordító új jegyzeteivel.
Fordította: Deme Gyula. Hungarovox, 2009, 640 oldal, 2800 Ft
*****
