könyv - LORD BYRON: CHILDE HAROLD ZARÁNDOKÚTJA

  • - d. magyari -
  • 2010. szeptember 2.

Zene

Rögtön a fordító nevének kiemelésével kell kezdenünk, épp azért, mert e név irodalmi körökben aligha ismert. Az idén januárban, hetvenhét évesen elhunyt Deme Gyula földmérnök volt, Byron művét kedvtelésként fordította le - ha úgy tetszik, civilként, dilettánsként.
Rögtön a fordító nevének kiemelésével kell kezdenünk, épp azért, mert e név irodalmi körökben aligha ismert. Az idén januárban, hetvenhét évesen elhunyt Deme Gyula földmérnök volt, Byron mûvét kedvtelésként fordította le - ha úgy tetszik, civilként, dilettánsként. Nagy áldás az irodalomra, a mûvészetre az ilyesfajta dilettáns - a szónak még véletlenül sem a kontár, hanem a mûkedvelõ értelmében, aki annyira kedveli a mûveket és a mûvészetet, hogy át is akarja adni a maga élményét, maga is gyönyörködtetni (dilettare) akar.

Nem tudom, és sajnos a Hungarovox szép könyvében sem tájékoztat róla fordítói elõ- vagy utószó, hogy Deme földmérnök mikor, miért, hogyan fogott bele Byron nagyszerû, de bizony a sok-sok utalás miatt nem könnyen érthetõ alkotásának átültetésébe, miért épp a folyvást botrányokat kavaró, hazáját 1816-ban végleg elhagyni kényszerülõ s a földmérnökökétõl oly különbözõ életet élõ lord ihlette meg, aki még - ez valahogy nem szokott eszünkbe jutni - harminchét esztendõs sem volt, amikor meghalt a görög szabadságért harcolva. Mindenesetre igencsak jól tette, hogy belefogott.

Deme Gyula úgy tiszteleg a fordítók céhe és a mû más átültetõi elõtt, hogy idõrõl idõre szövegébe iktatja a többiek, így Baranyi Ferenc, Fodor András, Harsányi Zsolt, Kardos László, Torkos László magyarításait. S az oldalpárokon balra ott az eredeti, kissé archaizált angol szöveg is: az olvasó összevetheti vele a magyar változatot. Byron sorai Tóth Árpád és Gergely Ágnes keze alatt szikráznak fel úgy igazán magyarul, ám Deme Gyula állja a versenyt. Neki köszönhetjük, s ez nagyon nem akármi, hogy van egy mai magyar nyelven szóló, teljes Childe Haroldunk - Byron régi és a fordító új jegyzeteivel.

Fordította: Deme Gyula. Hungarovox, 2009, 640 oldal, 2800 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.