könyv - MARIUSZ SZCZYGIEL: GOTTLAND

  • - köves -
  • 2009. augusztus 13.

Zene

A sörkalauzok felől maradéktalanul rózsás a kép, Hrabal még mindig az Arany Tigrisben, Svejk szelleme közös fotózáson - csontvázból is csak egyet őriz az útikönyv, az Orloj örökös tagját, csontos ujjai közt a harangkötéllel. Mariusz Szczygiel egynapi olvasásra felírt kis, piros szembesítőkönyvében viszont nincs hiány a cseh (fél)múlt csontvázaiból, a lengyel szerző (talkshow-vezér és újságíró) példásan sokat tud arról, hogy az elmúlt száz évben mi edzette a cseh gerincet.
A sörkalauzok felõl maradéktalanul rózsás a kép, Hrabal még mindig az Arany Tigrisben, Svejk szelleme közös fotózáson - csontvázból is csak egyet õriz az útikönyv, az Orloj örökös tagját, csontos ujjai közt a harangkötéllel. Mariusz Szczygiel egynapi olvasásra felírt kis, piros szembesítõkönyvében viszont nincs hiány a cseh (fél)múlt csontvázaiból, a lengyel szerzõ (talkshow-vezér és újságíró) példásan sokat tud arról, hogy az elmúlt száz évben mi edzette a cseh gerincet. Arra nézve, hogy az merre mennyit hajlott, megannyi érdekes történettel szolgál, civil- és sztárgerincek ellenálló képességérõl olvashatunk hosszabb-rövidebb bekezdéseket a tematikus útikönyvek megkülönböztetetten szerzõi modorában. Történetei nagy része azokból az idõkbõl valók, amikor a spájzban a nácik, majd az oroszok állomásoztak, a nappalikban pedig Svejk választott népe az állampolgári jogon járó félelemmel igyekezett kezdeni valamit. A behódolás és az ellenállás, az abszurd és a rémségek terén az ismerõs kelet-európai csúcsokat ostromolják a megidézett sorsok, melyek legfeljebb a vidáman habzó délibábok felõl tûnhetnek kirívónak. Vannak persze helyi rekorderek, a híres túlteljesítõk, akik nélkül nem lehetne teljes egyetlen panoptikum sem, az elsõ termek egyikében például a Hitlert és Goebbelst (egyaránt, de más-más arányban) megigézõ mozidíva, aki nagyon hamar törni kezdi a csehet, de itt van a földgolyó legnagyobb Sztálin-szobrának és szerencsétlen készítõjének a története, vagy a cipõkirály Jan Batáé, aki Dél-Amerikába költöztetné Csehszlovákiát. Mint minden jó útikönyv, Szczygielé sem csak a nagy látványosságokra hajt: a húzónevek mögött ott az erõs középréteg, a civilek és majdnem híresek anekdotikus horrorjai. Az õ csontvázaik azzal sem vigasztalódhatnak, hogy a popkultúra utóbb valamelyest megengedõbb színnel vonta volna be õket.

Fordította Mihályi Zsuzsa. Európa, 2009, 259 oldal, 2500 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.