Könyv: Csak a testen keresztül (Pályi András: Megérkezés)

  • Krommer Balázs
  • 2003. december 18.

Zene

Pályi Andrást szokás korszerűtlen írónak tekinteni. Korszerűtlensége egy mára meghaladott művészi állásfoglalást takar, tudatos írói döntések sorozatát, mely írásainak tematikáját, hangütését és a választott elbeszélői technikát érinti. Méltatóit közös kérdés foglalkoztatja: miért nem került bele eddig Pályi a magyar irodalmi kánonba? A Megérkezés szerepe az elvárások szempontjából éppen az, hogy megoldásaival újabb lökést adjon, és a kánon felé sodorja az életművet. A regény elolvasása azonban arról győzhet meg, hogy a korai művekkel szemben a Megérkezésből hiányzik a progresszivitás, amely Pályi helyét biztosítaná a magyar irodalom fősodrában.
Pályi Andrást szokás korszerűtlen írónak tekinteni. Korszerűtlensége egy mára meghaladott művészi állásfoglalást takar, tudatos írói döntések sorozatát, mely írásainak tematikáját, hangütését és a választott elbeszélői technikát érinti. Méltatóit közös kérdés foglalkoztatja: miért nem került bele eddig Pályi a magyar irodalmi kánonba? A Megérkezés szerepe az elvárások szempontjából éppen az, hogy megoldásaival újabb lökést adjon, és a kánon felé sodorja az életművet. A regény elolvasása azonban arról győzhet meg, hogy a korai művekkel szemben a Megérkezésből hiányzik a progresszivitás, amely Pályi helyét biztosítaná a magyar irodalom fősodrában.

Miért is? Talán - a fenti értelemben - túl sok a koncepció a regény körül, vagy túl sokat ígér szerkesztője erről az "ízig-vérig erotikus" regényről, mindenesetre nehéz ártatlan módon hozzáfogni elolvasásához. Eleve terhelt tárgy a Megérkezés, hajlamos arra, hogy kivívja olvasója gyors tetszését vagy elutasítását.

A probléma, legalábbis számomra, sokrétű: Pályi eddig vitathatatlan erényeit, a jelenetezést, a sűrítést, a stilisztikai következetességet érinti. Az az elmozdulás jelenti elsősorban a könyv végzetét, mely már az Éltem és a Másutt kompozícióit is elválasztja egymástól: a monologikus gondolati reflexiók előretörése a konstatív nyelvhasználat rovására. Úgy gondolom, általában is, de a Megérkezés esetében különösen igaz, hogy Pályi jelenetezésben sokkal meggyőzőbb, mint gondolatiságban: amint a történet visszavonul, bölcseleti apropóvá silányul, egy

kényszeredett metafizika

körvonalai tűnnek elő. Az Éltemben Maday Veronika hosszas kínlódásának története "misztikus" történet (Nádas Péter kifejezése), mégpedig az olvasó beavatásának értelmében: letehetetlen olvasmány, története nem nagy történet, hanem egy rítus felülete, melyben a befogadó is teljes mértékben érdekelt. Az Éltem néhány órányi olvasásának következménye olvasói nyomor és katartikus vesetájéki bizonytalanság.

A Megérkezésben Pályi másképp ír. A regény által biztosított kereteket szereplői telebeszélik a testi megváltás kétes ideológiájával, miközben a mű alig él a cselekményesítés lehetőségeivel; egymásután jönnek az erotikus fragmentumok, mindaz, ami az egyik főszereplő, Baróti szűk életmetszetébe belefér, az álom- és fantáziaképek sematikus áthallásai sem sokszorozzák meg élményeinket. Mindez így folyik nagyjából háromszáz oldalon keresztül, míg a halál küszöbén feltűnik a megváltás az anális beteljesülés ígéretében.

Pályi ráadásul nyelvet akar találni a szituációhoz. Ez volna mondjuk a test filozófiája, ünnepi köntösben. (A "filozófia" ez esetben ráadásul erős túlzás.) Ezzel azonban lemond a modalitásokról, eltünteti az egyszerű tudomásulvétel pozíciója által biztosított kreatív lehetőségeket, mely oly jellemző volt eddigi írásaira. Felcseréli őket nekihevült monológokra, szubsztancializált élményfelhőkre, ahol az egyesülés mikroleírásai általában éterien semmitmondóak. A regény szövege helyenként túlságosan fényes, szókapcsolatai keresettek, főleg a tabu szavak körül sok a hercehurca. Pályi sokszor nekimegy ugyan, és kimondja, hogy

fasz meg pina,

de azért odaken egy kis tanár nénis pirosítót (lásd "pinabozont", "ondógejzír" és "szerelmi csiriz"), vagyis Baróti beleköhint, mikor Pályi mondaná. Aztán itt vannak a személynevek: Baróti Dániel még hagyján, de Zengő Zsuzsa, Cséplő Klári, Gyalu Maris még egy Németh László-regényben is meghökkentő névparádénak tűnne. Világos, hogy ezek a stilisztikai elemek is a politikumból kivetkőzött és a testiség felé forduló ember bemutatásának mozzanatai, de az már nem, hogy pontosan miért ezek a nevek, szférák, magasságok kellenek a Megérkezéshez.

A másik kifogásom, mely az előző stilisztikai jellegű problémát igazán meghatározóvá teszi, a regény zavarba ejtő egyszólamúsága. Megszokhattunk Pályitól, hogy szövegeit kimunkálja, a kompozíciót pontosan megtervezi. Nekem úgy tűnik, ezúttal túl is lőtt a célon. Azzal, hogy a monológformát választotta, megteremtett egy hangot, mely magára hagyva egyenes vonalú, egyenletes mozgást végez a regényben. Ebből sem az elbeszélés technikai váltásai, pontosabban egyszeri törése, sem az a fantomkompo-zíció nem billenti ki a szöveget, amelyet a "mondta" narrációs jelzéseinek beiktatásával hoz létre a regény. Baróti kétfelé beszél, hol Icának, hol Zsuzsának mondja a magáét, miközben, az emléke-zés logikáját imitálva, ugrál az elbe-széltek idejében. A saját emlékeit fölmondó hang mellett az olvasó fölösleges és magányos figurává válik: a narrátor nem hozza játékba saját gondolatiságát, nem teszi ki igazi terrornak, ezzel egy zárt ideológia kibontakozását kísérheti figyelemmel a tétlenségre kárhoztatott olvasó. Fülszövegnyelven: az olvasás kalandja hiányzik Pályi regényéből. Szemben eddigi szövegeinek kooperatív, beavatás jellegű erejével, a Megérkezés inkább riasztó, beszűkült kísérletnek tűnik, amely modorával és zártságával lemond rólunk, befogadókról.

Mennyi marad akkor Pályi András regénye nyomán? A közismert Demjén-frázissal élve: lefut a szalag, és kész. Nem maradnak kérdések.

Krommer Balázs

Kalligram, 2003, 314 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.