Ugyanakkor a szerző visszaemlékezés-anyaga, a főiskolai évek, a nyári szünetek, a londoni magyar emigráció ismertetése jóval több, mint egyszerű töltelékszöveg anyja levelei között; stílusban, tömörségben méltó társa azoknak. Márpedig Sárközi Márta nem akármilyen levélíró kellett hogy legyen. Még ha nem is műalkotásnak szánta fiának írott tudósításait, vitalitása, feketébe hajló, sokszor
frivol humora
és nem utolsósorban a kényszer, amelynél fogva csak keveset és csak virágnyelven írhatott a Kádár-rezsim bosszújáról, egyszóval természetes vénája garanciát jelent arra, hogy ömlengéstől és önsajnálattól mentes, tömör, összeszedett leveleket olvassunk. A legmegkapóbb az olvasói azonosulás lehetősége, melyet a két hős, anya és fia egyaránt tálcán kínál. Végigszurkolhatjuk például az aknamezőn 19 évesen általgyalogolt Mátyás egzisztenciateremtését rajzfőiskolától BBC-ig, miközben a sokat próbált háziasszony is elborzad Márta konyhateljesít-ménye olvastán, melyet az őt napi rendszerességgel felkereső vendégseregnek prezentál sült kacsától vargabélesen át töpörtyűs bigyókig, holott, ugye, az egyszobás zugligeti házban még meleg víz sem volt. És még uzsonnacsomagot is küld itthon maradt barátainak a börtönbe, illetve a kórházba. E két fogalom gyakran össze is keveredik, persze szigorúan óvatosságból, gyakran szó esik például Pistu barátja válságos állapotáról (vagyis sokáig kérdés marad, hogy Bibót halálra ítélik-e vagy sem), de legalább ilyen sűrűn él a levélíró a költözés metaforájával is, például, hogy mást ne mondjunk, saját magára vonatkoztatva: "Csütörtökön jöttek a költöztető emberek [ávósok], őrületes rendetlenséget csináltak... Az új lakás [a fogház] nagyon barátságosnak és tágasnak látszott... Hát, mit tesz isten, szombat délután jön egy értesítés, hogy a felsőbb fórum nem hagyta jóvá a lakáscserét. Egy óra alatt kidobtak a lakásból." A kipontozás az én művem, a szögletes-zárójelezés viszont Mátyásé, aki részletekbe menően igyekezett jegyzetekkel ellátni az anyai kódrendszert. Sajnos azonban az igyekvés nem mindig bizonyult elegendőnek. Ugyanis minden alkalommal következetesen szájunkba rágja (hátha elfelejtettük), hogy Károly bácsi Király Bélát takarja, hogy a végén már tisztára dedósnak érzi magát az ember, miközben a különféle Erzsik és Katók felett magyarázkodás nélkül siklik tova a szerkesztő sasszeme. Ráadásul időnként olyan kacifántosan van túlmagyarázva a narráció, hogy az ember ott is utalást sejt, ahol valószínűleg nincs. A Nagy Imre-gyásztüntetés londoni jelenetében így ír a szerző: "Néhány angol csapódott hozzánk, egy szívós kis öregasszony, meg egy borotválatlan, szemüveges, pulóveres fiatalember." Mi ez, érzékletes leírás csupán? Vagy tudnunk kéne, hogy ki az öregasszony meg a fiatalember? Sőt, a könyvet kezünkbe véve a beavatatlan olvasónak (és hát azért vannak néhányan, akik nincsenek tisztában Sárközi Mátyás kilétével és rokoni kapcsolataival) fogalma sincs, mivel áll szemben. Szerző, cím, kiadó a borítón, slussz-passz, sehol egy fülszöveg.
Maga a családi kontextus - amire pedig a minden lében kanál olvasó harap - csak nagyon-nagyon lassan kezd körvonalazódni.
Bulvárolvasói szemmel nézve legpikánsabbnak talán azok a kitételek bizonyulnak, amelyekben némely hírességek szubjektíve persze más alakban jelennek meg, mint amilyenben aztán bevonultak az irodalomtörténetbe. Mulattató például, amikor Sárközi Márta, háborús és háború utáni, betiltás mezsgyéjén táncoló lapok és kiadók és szalonok nagyasszonya enyhén fumigálja az Iskola a határont, szerinte ugyanis Ottlik "ha kicsit kevésbé slendriánul komponálja, remekmű lehetett volna, de így is nagyon jó" (126. oldal). Vagy amikor Weöres átmenetileg kiesik a pikszisből: "Weöres Sanyika Amikástul Kínában volt, mindketten elragadtatott verseket írnak a szorgalmas kínai népről. Hát ez van." (110. oldal.)
A történetnek azonban - pedig igaznak látszik - íve is van, méghozzá gondosan megkonstruált íve. Noha a levelek száma és terjedelme nem csökken, a leszálló ágban a fiú történései kerülnek előtérbe: az ő életútja előre halad, míg az anya történetei az egyre fogyatkozó társasági élet körül forognak.
Kertész Irén
Kortárs Kiadó, 186 oldal, 2200 Ft
