Lemez: A fekete öntudat manifesztuma (Miles Davis: The Complete Jack Johnson Sessions)

  • Czabán György Kolbász
  • 2004. január 8.

Zene

Öt cédét és egy százhúsz oldalas kis könyvet tartalmaz ez az exkluzív kiadvány. Fémgerinccel, érdekes fotókkal és 24 bittel újrakevert hanggal; a zenei anyagot Miles Davis vezetésével 1970 februárja és júniusa között rögzítették a Columbia stúdióiban. Az öt lemez így "egyben" aligha élvezhető, de roppant tanulságos, és számos gyöngy lakozik benne.
Öt cédét és egy százhúsz oldalas kis könyvet tartalmaz ez az exkluzív kiadvány. Fémgerinccel, érdekes fotókkal és 24 bittel újrakevert hanggal; a zenei anyagot Miles Davis vezetésével 1970 februárja és júniusa között rögzítették a Columbia stúdióiban. Az öt lemez így "egyben" aligha élvezhető, de roppant tanulságos, és számos gyöngy lakozik benne.

Forradalmi időszakot idéz: John Coltrane már halott, a free jazz hőskora is elmúlt, viszont az őszinte rockzene virult, Jimi Hendrix még szaggatta a húrokat a gigantikus fesztiválokon. Davist is inspirálták az új lehetőségek, így huszonéves zenészekkel vonult be a stúdióba, ahol hála Teo Macero producernek, zavartalanul kísérletezhettek. Davis rockos alapokat, vah-vah pedált kért, dinamikus és rövid vázlatokat vitt magával, a többi helyben alakult. Az ekkor rögzített anyagokból később a Live Evil, a Get Up With It, a Directions és a Big Fun című albumokra is jutottak felvételek, de a legérdekesebb az A Tribute To Jack Johnson című, mely 1971 februárjában jelent meg, és sokak szerint a korszak legjobb darabja. Ezen a nagy fekete bokszolónak ajánlott korongon két hosszabb egység hallható, Macero szerkesztésében. Addig is nyiszálták a felvételeket, de főleg rövidítettek, kivették az üresjáratokat: itt viszont a hosszabb-rövidebb részekből álltak össze majd félórás darabok. A szó szoros értelmében mixek készültek. Különböző felvételek részei kerültek egymás mögé vagy futhattak párhuzamosan, megfordítva, átkeverve; hangszereket vettek ki, vagy szólókat illesztettek be akár régebbi felvételekről is, megloopolt riffek jöttek-mentek. A teljes anyag ismeretében bátran állítható: az A Tribute To Jack Johnson megalkotásában szerzőként is legalább olyan fontos szerepe volt Macerónak, mint Davisnek.

A mixek és az ahhoz használt vázlatok mellett ugyanakkor hallható most négy és fél órányi, még soha nem publikált felvétel, amelynek a fele önmagában is megállja a helyét, illetve amelyből egy egészen kiváló CD is összeállítható. Szinte érthetetlen, hogy miért maradtak dobozban ilyen hosszú ideig.

A közreműködők skálája meglehetősen széles. Vannak köztük rutinos rókák, mint Ron Carter, Sonny Sharrock, Wayne Shorter, Bennie Maupin, Airto Moreira vagy Hermeto Pascoal, de a többség nagyon fiatal. Steve Grossman és Michael Henderson 19 éves, Dave Holland 23, Billy Cobham 24, Keith Jarrett 25, Jack DeJohnette 27, John McLaughlin 28, Chic Corea 29. Ami pedig az akkor 44 éves Mestert illeti, trombitájával zseniálisan ötvözte a cool hűvös eleganciáját az elektronikus hangzásokkal és a funkys grooveok vadságával, és komoly varázsa lehetett, hiszen a következő évtizedekben az általa felkarolt arcok meghatározóvá váltak a dzsessz világában. 1970-ben azonban valami olyasmit csináltak, aminek akkor még nem lehetett látni az irányát.

Aztán Hendrix is meghalt, a showbusiness kiherélte a rockzenét, a Davis által nyitott erőteljes vonal pedig a dzsessz-rock mechanikus unalmába fulladt.

Columbia Records, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.