Egypercesek, mikrokozmosz, cseppben a tenger, dióhéjban... csak győzzünk válogatni a sok találó és roppant eredeti megjelölés közül. Miért ne haladjunk mi szófogadóan a szerző szabta irányban, ki filatelistának mondja magát, és azzal az ódivatú trükkel csalogat be magához, hogy megmutatja a bélyeggyűjteményét.
Békés Pál az ÉS-ben kezdte el közzétenni - kettesével, hármasával - a bélyegeit, ami igen helyénvalónak látszott, mivel a csökött agyú olvasó, ha már rászánja magát az elmélyedésre, akkor folyóiratot, kötetet vesz magához, viszont újságban, hetilapban beéri a tárcával, és százszor is megnézi a szerző nevét, mielőtt belefogna egy hosszabb regényrészletbe vagy egy másfél kolumnás novellába. A Bélyeggyűjtemény darabjait egyszer ki nem hagytam volna, először a rövidségükkel nyertek meg (miért is ne, ezért a pénzért?), nemcsak elolvasni lehetett őket, hanem felolvasni, elmesélni valakinek, aztán már kimondott csalódás volt, ha nem találtam rájuk a megszokott helyen. A kis magyar történelmi abszurdokat szerettem a legjobban, meg azokat, amik az emberélet fura kanyarairól szólnak, lépten-nyomon beléjük botlunk, de a legvadabb eseteket az érettségi találkozókon lehet begyűjteni, Békés is ott gyűjtötte.
Hétről hétre gyarapodott a bélyegalbum, logikus végkifejlet volt egy kötetet összeállítani, egy-két hónapja jött ki, és igazán csinos darab lett belőle, keskeny, keményfedelű, Tettamanti Béla míves rajzaival illusztrálva. Ha lehet, így együtt még jobban olvastatják magukat e kisded darabok, és ami a legmeglepőbb, hogy a többféle bélyegsor - anekdota, kroki, groteszk, pillanatfelvétel, életkép, miniatűr novella - végül kiad valamiféle egységes rajzolatot is. Életünk képe ez, mondhatnánk frivolan. Közben meg tényleg az.
Bori Erzsébet
Az Osiris és az Élet és Irodalom kiadása 1999, 119 oldal, 1200 Ft
