Könyv: Mail art (Békés Pál: Bélyeggyűjtemény)

  • Bori Erzsébet
  • 2000. március 23.

Zene

Egypercesek, mikrokozmosz, cseppben a tenger, dióhéjban... csak győzzünk válogatni a sok találó és roppant eredeti megjelölés közül. Miért ne haladjunk mi szófogadóan a szerző szabta irányban, ki filatelistának mondja magát, és azzal az ódivatú trükkel csalogat be magához, hogy megmutatja a bélyeggyűjteményét.

Egypercesek, mikrokozmosz, cseppben a tenger, dióhéjban... csak győzzünk válogatni a sok találó és roppant eredeti megjelölés közül. Miért ne haladjunk mi szófogadóan a szerző szabta irányban, ki filatelistának mondja magát, és azzal az ódivatú trükkel csalogat be magához, hogy megmutatja a bélyeggyűjteményét.

Békés Pál az ÉS-ben kezdte el közzétenni - kettesével, hármasával - a bélyegeit, ami igen helyénvalónak látszott, mivel a csökött agyú olvasó, ha már rászánja magát az elmélyedésre, akkor folyóiratot, kötetet vesz magához, viszont újságban, hetilapban beéri a tárcával, és százszor is megnézi a szerző nevét, mielőtt belefogna egy hosszabb regényrészletbe vagy egy másfél kolumnás novellába. A Bélyeggyűjtemény darabjait egyszer ki nem hagytam volna, először a rövidségükkel nyertek meg (miért is ne, ezért a pénzért?), nemcsak elolvasni lehetett őket, hanem felolvasni, elmesélni valakinek, aztán már kimondott csalódás volt, ha nem találtam rájuk a megszokott helyen. A kis magyar történelmi abszurdokat szerettem a legjobban, meg azokat, amik az emberélet fura kanyarairól szólnak, lépten-nyomon beléjük botlunk, de a legvadabb eseteket az érettségi találkozókon lehet begyűjteni, Békés is ott gyűjtötte.

Hétről hétre gyarapodott a bélyegalbum, logikus végkifejlet volt egy kötetet összeállítani, egy-két hónapja jött ki, és igazán csinos darab lett belőle, keskeny, keményfedelű, Tettamanti Béla míves rajzaival illusztrálva. Ha lehet, így együtt még jobban olvastatják magukat e kisded darabok, és ami a legmeglepőbb, hogy a többféle bélyegsor - anekdota, kroki, groteszk, pillanatfelvétel, életkép, miniatűr novella - végül kiad valamiféle egységes rajzolatot is. Életünk képe ez, mondhatnánk frivolan. Közben meg tényleg az.

Bori Erzsébet

Az Osiris és az Élet és Irodalom kiadása 1999, 119 oldal, 1200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.