Zene

Az idősebbek emlékezhetnek a Mission első magyarországi koncertjére 1990 októberében, amikor a tagoknak a taxisblokád következtében a szállodájukból kellett elgyalogolniuk a BS-be.

Keresve sem lehetett volna alkalmasabb előadót találni az M83 elé, mint Belle Belle-t, de a Zola Jesus előtt is látott-hallott produkció ezúttal kevésbé volt emlékezetes, amihez az előadó magas fokú introvertáltsága is vastagon hozzájárult.

Az On Broadway és a Give Me The Night R&B-t, soult és dzsesszt egymásba hullámoztató előadója hétévesen kezdett gitározni - az azóta eltelt időben pedig több mint hatvan lemezt és tíz Grammy-díjat toldhatott életrajzához. Tavaly megjelent albumán, a Guitar Manen sztenderdeket és pop-rock feldolgozásokat játszik. Július 18-án a Veszprémfesten lépett fel zenekarával, a Narancs még előtte beszélgetett vele.

"Wagner fél életén keresztül úgy hitt a forradalomban, amennyire csak egy francia tud hinni benne. Ezt kereste a mítosz rúnaírásában, és azt hitte, hogy Siegfriedben felleli a tipikus forradalmárt. - 'Honnan származik minden baj a világon?' - tette fel magának a kérdést Wagner. A 'régi szerződésekből'; válaszolta, mint a többi forradalomideológus.

A magyar popzene páratlanul gazdag témakollekciójából természetesen nem hiányozhat a Balaton sem – rendkívüli műfaji gazdagság, a kifejezési módok sokasága: a top 10 magyar balatonos szám és videoklip.

A civilben szörfösként is jeleskedő Joe Corrales jr. mostanában a napfényes Kaliforniában, Long Beachen gyűjti a tágas, atmoszferikus zenéjéhez oly nélkülözhetetlen inspirációt (tenger, napfény stb.), ám életrajza azt is elárulja, hogy Texasban, Houstonban született, s eredetileg onnan is lépett a világ zenei térképére.

Azt, hogy a két eredeti Kyuss-tag, John Garcia énekes és Brant Björk dobos által gründolt társaságnak, amely lényegében önmaga tribute-zenekara, milyen gyorsan járt le a szavatossága, mi sem jelzi jobban, mint hogy a tavaly még Nick Oliveri ex-Kyuss/QOTSA basszusgitárossal súlyosbított felállás majdhogynem képes volt megtölteni a Petőfi Csarnokot, míg a zenekar most szerény négyszáz fős közönség kíséretében szorult ki a Barba Negra nevű relatíve friss helyre. Utóbbi egyébként pont olyan, mint a szépemlékű Wigwam, csak a szürreális indiános dizájn helyett pontosan ugyanennyire dadaista kalózmotívumokkal van ékítve.