Lemez

Sikeres démonűzés

Soulsavers: The Light The Dead See

Zene

Érdekes figyelemmel követni a Depeche Mode két fő oszlopának, Martin Gore-nak és Dave Gahannek az egészséges rivalizálását, melynek legutóbbi folyományaként Gore a régi kollégával, Vince Clarke-kal csinált technolemezt, míg az elmúlt egy évtizedben egész jó kis dalszerzővé avanzsáló Gahan azzal a Soulsaversszel készített közös albumot, melynek tagjaival a legutóbbi DM-turné során haverkodott össze. A brit produkciós duó mindig is a kollaborációiról volt híres, és elsősorban arról, hogy számos dalában Mark Lanegan énekhangja volt hallható - hozzá a három évvel ezelőtti Brokenen még olyan nagyságok csatlakoztak, mint Mike Patton, Jason Pierce és Richard Hawley.


 

A sivatagi rocker ezen a lemezen már csak egy számban bukkan fel háttérvokalistaként, itt van viszont még a neves énekes-dalszerző Ed Harcourt, valamint a tavaly Danger Mouse-szal jópofa neo spagetti western albumot készítő Daniele Luppi. Talán neki is köszönhetően öltenek drámai jelleget ezek a dalok, melyeket - két instrumentális darabot leszámítva - mind Gahan énekel, aki a legelcsépeltebb popújságírói sablon szerint alaposan elhagyja a komfortzónát, de otthonosan mozog az ismeretlen területen. Van itt blues, soul, pszichedélia meg filmzenés hangulat, és egytől egyig remek aláfestést adnak annak az embernek, aki tizenöt éve még első volt a "melyik popsztár halála a legvalószínűbb jövőre" versenyben, és azóta is érik megpróbáltatások bőven (lásd a három évvel ezelőtti súlyos betegséget), de továbbra is sikeresen énekli ki magából a démonait. Ha egyszer lesz egy olyan album, amin az ő társdalszerzői munkái szerepelnek, akkor a drámai Longest Daynek, a vallás témáját érintő Presence Of Godnak, a Condemnationt és a Home-ot is megidéző Take Me Back Home-nak és a monumentális Bittermannek mindenképpen bérelt helye lesz rajta.

V2/Universal, 2012

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.