Könyv: Az elveszett gyermekek szigete (Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes-története ...

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2000/10. (03. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes-története Ganxsta Zolee munkásságának fényében

Sherlock Holmes egy nagy nyomozó, dr. Watson pedig az ő kis segítője. Alkotójuk, Sir Arthur Conan Doyle regényes életet élt orvos, aki annyira unatkozott a rendelőjében, hogy nekilátott detektívtörténeteket írni, melyek világhírt szereztek neki, úgyhogy attól kezdve elhanyagolta betegeit, Xanax helyett Aspirint írt fel, félrekezelte a májzsugort, aztán abba is hagyta az egész gyógyítást, inkább csak az írással foglalkozott, amihez úgymond nem értett, de elég sokat keresett vele.

Amióta valamikori kamaszkoromban rátaláltam az első, bukaresti kiadású Sherlock Holmes-kötetre, folyvást azon tépelődöm, mi lehet a mester titka, mivel írni egyáltalán nem tud, szereplői nevetséges papírmasé figurák, történetei pedig elég bénák, mégis elolvasom őket ötévente egyszer, és sohasem dobom el a könyvet.

Most megjött ez a kötet, az összkiadás első darabja. Szép kiállítású, tartós, emberes könyv (sietek leszögezni: mint a Szukits kiadó majd minden könyve), amit elalvás előtt nem tanácsos hanyatt fekve olvasni, mert ha félálomban az arcunkra ejtjük, akkor eltöri a szemüvegünket, hisz baromi nehéz.

Sir Arthur Conan Doyle (továbbiakban: SACD) ráérzett valamire, valami lényeges dologra, amitől művei olvashatók és érdekesek. Ez a dolog pedig ugyanaz, ami Ganxsta Zolee (és a Kartel) titka, a felnőttkortól és annak felelősségétől való rettegés. SACD hősei gyermekek, esetleg kamaszok, akik egy csakis a számukra kijelölt pályán játszanak, ahol nincsenek felnőttek, akik hazazavarnának mindenkit, csak hozzájuk hasonló, gyermeteg kesztyűbábok, akik ha lebuknak, lehajtják fejüket, és azt mondják a tanító bácsinak, hogy "tessék nekem hozni a bilincset, aztán mehetünk, de előtte még elmondanám azt a sötét titkot, ami miatt nekem feltétlenül meg kellett ölnöm Sir Izét, mert ön annyira, de annyira fantasztikusan tehetséges. Köszönöm, hogy elfogott."

A Sherlock Holmes-történetek szereplői általában már az első lapon gyanúsak, a nyomorékok nem véletlenül azok, testi fogyatékosságuk bűzhödött és bűnös jellemet rejt, a színes bőrűek sötét titkokat cipelnek, a hölgyek pedig feddhetetlenek és szépek, meg persze ártatlanok. És itt a párhuzam, ami persze ellentét is egyben Ganxsta Zolee (és a Kartel), valamint Sherlock Holmes között: SACD azt hozza, amilyennek apukánk szeretne látni minket, Ganxsta Zolee pedig azt, amilyennek egy kamasz magát, azaz csúnya szavakat mond, alig titkolt daccal, elveti a házasságot, a becsületet, amitől férfi lesz a férfi, hogy gyerek maradhasson, pöcsével játszadozó kicsi fiú, Sherlock Holmes pedig vele ellentétben egy olyan társadalmat képvisel, ahol mindenki a szerint él, ahogy azt az apukája elvárja.

Nos, a valóság valahol e két értelmezés fölött van, szerencsére jobb, sokkal jobb mindkettőnél, de ez nem jelenti azt, hogy az ő verzióik nem szórakoztatók.

Para-Kovács Imre

Szukits könyvek, 2000, ármegjelölés nélkül

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2000/10. (03. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...