Film: Rómeó és Rómeóbbak (Hálószobák és előszobák)

  • - sissova -
  • 2000. március 23.

Zene

Ízig-vérig független alkotás egy láthatatlan közösségről, mégis profi, bár nem hinném, hogy szerencsés esetben a kettő kizárja egymást. Robert Farrar londoni illetőségű forgatókönyvíró írta, ezért az elsöprő angol humor, a nemi szerepek shakespeare-i komédiája, és Rose Troche amerikai rendező, a Go Fish című film rendezője szeretett bele, mármint a könyvbe, innen az amerikaiak önkeresésének eksztatikus lendülete.

Ízig-vérig független alkotás egy láthatatlan közösségről, mégis profi, bár nem hinném, hogy szerencsés esetben a kettő kizárja egymást. Robert Farrar londoni illetőségű forgatókönyvíró írta, ezért az elsöprő angol humor, a nemi szerepek shakespeare-i komédiája, és Rose Troche amerikai rendező, a Go Fish című film rendezője szeretett bele, mármint a könyvbe, innen az amerikaiak önkeresésének eksztatikus lendülete.

A közösség, ami a film vizsgálati tárgya, már kitalálhatták, a homoszexuális férfiak társadalma, mégpedig azoké, akik saját és egymás férfiasságát keresik, no nem a nadrágban, bár permanensen fantáziálnak ilyesmiről is. Anélkül, hogy bármiféle rózsaszín gettósítás részei kívánnának lenni, szeretnék felfedezni alternatíváikat az életre, nem mint karikatúrák, hanem mint emberi lények, akiknek megvan az individualizmushoz való joga. Amit végképp nem akarnak: tüntetni büszkeségi karneválokon és harcolni a jogért, hogy testük valami sötét, a világ szeme elől rejtett zugban összecuppanhasson. Pont azt gondolják, hogy nekik erre egy demokráciában már semmi szükségük, mert a szabadság magától értetődő. A megmutatkozás mégis akadályverseny. Ezek a hímek ugyan közös, napfényes előszobákban és legitim hálószobákban élnek, mégis lelki támaszt keresnek egy önsegélyező vagy önszuggesztiós férficsoportban, szellemi vezetővel. A pengeél, a hiperrealista angolokra annyira nem jellemző provokáció a közös táborban kezdődik, ahol élelem nélkül, igazi vadember módjára, az ősi férfiösztönök felkorbácsolása céljából gyűlnek össze. Végül túlélik. Nem is akárhogy.

- sissova -

A filmet március 23-tól a Hunnia mozi és a Cirko-gejzír filmszínház játssza

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."