lemez - JOHN 5: REQUIEM

  • Kovács Bálint
  • 2008. október 23.

Zene

Egy John 5-ról szóló kritikát nem árt azzal kezdeni, hogy tisztázzuk: ő volt Marilyn Manson gitárosa. Õ persze nyilván szeretné, ha néhány szólólemez és pár illusztris rocker melletti vendégszereplés után már önmagát adná el a név, de, hogy rögvest az elején el is oszlassuk a kételyeket: erre valószínűleg a büdös életben nem fog sor kerülni.
Egy John 5-ról szóló kritikát nem árt azzal kezdeni, hogy tisztázzuk: õ volt Marilyn Manson gitárosa. Õ persze nyilván szeretné, ha néhány szólólemez és pár illusztris rocker melletti vendégszereplés után már önmagát adná el a név, de, hogy rögvest az elején el is oszlassuk a kételyeket: erre valószínûleg a büdös életben nem fog sor kerülni. Mi tagadás, Ötös János sosem lesz egy Van Halen - még ha elsõsorban nem is a hangszeres tudás hiányzik hozzá. Azzal azonban, hogy alaposan megtanulta, mikor melyik húrt kell lefogni melyik bundon, nem mondhatni, hogy egyedül lenne a lelkes Steve Vai-utánzók között. Reméljük, hamarosan a pénze is elfogy, hogy azzal se emelkedjen ki a hangoskodó tömegbõl, hogy neki futja a stúdió órabérére, a többieknek meg, hála az égnek, nem. Persze 2008-ban instrumentális lemezt kiadni nagy bátorságra vall, ezért akár tisztelhetnénk is John Loweryt, alias John 5-ot - ha nem lennénk szkeptikusak, és cserélnénk rögvest a bátorság szót hülyeségre vagy még inkább oltári nagy egóra.

A gitárlemezek közönségét egyébként is nehéz elérni: egyik része öreg róka, akiknél esélyes, hogy külön polc van otthon a bakeliten kiadott Satriani-összesnek - az õ acélszívüket aligha dobogtatja meg a magát hajdan Antikrisztusként aposztrofáló Manson egykori szárnysegédje. Másik része pedig a Guitar Hero-nemzedék: ám, fájdalom, valamiért õk is inkább a régi idõk ikonjaira buknak. De tekintsünk is el rögvest a közönség felbecsülésétõl - alighanem Johnny boy sem tett másként. Dalairól aligha gondolhatta ugyanis, hogy más számára is élvezetesek lesznek - mert az még rendben van, ha egy gitáros ki akar próbálni mindent az idegesítõ prüntyögéstõl egészen a countrys hülyéskedésig, de hogy a végeredményt, az egységességet csak az unalmasságban felmutató, 10 számra osztott gitárnyûvést rajta kívül aligha hallgatja végig ébren és jókedvûen más, arra akár fogadásokat is lehetne kötni.

60 Cycle Hum, 2008

** alá

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.