lemez - JUNIOR BOYS: IT'S ALL TRUE

  • - minek -
  • 2011. szeptember 1.

Zene

Jeremy Greenspan és Matt Didemus duója minden egyes albumán képes volt megújulni: a legfrissebb, It's all True című lemezen pedig egészen nyilvánvaló az előrelépés. A két kanadainak volt mire építenie: korábbi dolgaikból is nyilvánvaló volt, hogy sokszor vadromantikus dalaikat képesek gusztusos, vonzó és többnyire megkapó (jórészt elektronikus) zenei köntösbe öltöztetni.
Jeremy Greenspan és Matt Didemus duója minden egyes albumán képes volt megújulni: a legfrissebb, It's all True címû lemezen pedig egészen nyilvánvaló az elõrelépés. A két kanadainak volt mire építenie: korábbi dolgaikból is nyilvánvaló volt, hogy sokszor vadromantikus dalaikat képesek gusztusos, vonzó és többnyire megkapó (jórészt elektronikus) zenei köntösbe öltöztetni. Greenspan dalszerzõi és elõadói képességei figyelemre méltóak, s az is kivételes, ahogy a nyolcvanas évek elektropopjából, a soul/r&b-hagyományból és modern elektronikus tánczenékbõl képesek voltak egy saját, egyedien érzékeny zenei formanyelvet teremteni. Bár a hozzávalók gyakorlatilag nem változtak, az eredmény sokkal meggyõzõbb, mint a 2009-es Begone Dull Care esetén. Helyükre kerültek a dolgok, s létrejött a megfelelõ kényes egyensúly - úgy a számokon belül, mint az egész album szerkezetét tekintve. Egyrészt maguk a dalok is rendkívül erõsek, jól kidolgozottak, másrészt sikerült úgy csoportosítani õket, hogy a lemezanyag folyamatos izgalomban tarthassa a hallgatót. Az Itchy Fingers dinamikus, grúvos indítása után sem ül le a lemez, következzen bár rá egy afféle bájos elektro-blues (Playtime). A jórészt keserédes darabok a késõbbiekben is szórnak a lassabb sodrású (de ritmikailag ekkor is hangsúlyos) kivitel és a funkosabb lüktetés között - s mindeközben feltûnõ, ahogy Jeremy Greenspan, ha lehet, még jobban uralja a hangját, és éppen azon pontokon teszi oda magát, ahol kell. Például a szinte euforikus kifutású elektro-soul fináléban: a Banana Ripple az egyik legerõsebb szám, amit a JB valaha rögzített, s ugyanez vonatkozik az egész albumra is.

Domino/Neon Music 2011

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.