lemez - KANIZSA CSILLAGAI: M-O PISKÁT PURIKU

  • - kyt -
  • 2011. szeptember 1.

Zene

- vagyis Megcsípett a bolha, mégpedig egy kisebb magyarországi roma népcsoport, a beások nyelvén, akik egy archaikus román dialektust beszélnek, miközben jelentős részük a Dél-Dunántúlon él. Szűkös, bár figyelemre méltó előzmények (vö.
- vagyis Megcsípett a bolha, mégpedig egy kisebb magyarországi roma népcsoport, a beások nyelvén, akik egy archaikus román dialektust beszélnek, miközben jelentõs részük a Dél-Dunántúlon él.

Szûkös, bár figyelemre méltó elõzmények (vö. Kalyi Jag) után a rendszerváltás körül jelentek meg nagyobb számban azok az együttesek, amelyek a szélesebb nyilvánosság elé tárták a fõleg oláhcigányok és az említett beások által õrzött és ébren tartott cigány népzenei hagyományt. Ezt a zenei világot viszonylagos ismeretlensége, újdonsága mellett egyrészt a fájdalmas tisztasága, másrészt feszült lendülete tette népszerûvé a határokon kívül is. Aztán teltek az évek, és mintha a balkáni rezes-fúvós cigányzene iránti nemzetközi lelkesedés vagy egyszerûen csak az új világzenei események tömege mintha háttérbe szorította volna ezt a halkabb, bár semmivel sem kevésbé dinamikus muzsikát, és egy ideje már nem jelentkeznek új zenekarok, a régiek közül egyesek megszûnnek, másokról alig hallani.

A Kanizsa Csillagai 1993-ban alakult, volt hát idejük finomítani a hangzáson, csiszolni a szerkezeteken, úgyhogy a zenéjük szinte már klasszicizálódott. Ez a lemezük már tavaly megjelent, de mint mondják, nem találják a módját a terjesztésének, Budapesten ritkán járnak - habár épp az idei Szigeten felléptek a Roma Sátorban. Lenyûgözõ volt a mûsoruk: semmi sallang, semmi kikacsintás, virtuózkodás, csak egyszerû, nemes elegancia, feszült sodrás, fénylõ tisztaság. És ilyen - szívszorítóan szép - a lemezük is.

Magánkiadás, 2010, 2200 Ft zolcsillag [at] freemail [dot] hu

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.