lemez - NEVERMORE: THE OBSIDIAN CONSPIRACY

  • K. B.
  • 2010. július 1.

Zene

A kérdésre, hogy melyik együttes a power metallal és thrashsel kevert progresszív zenék legfontosabb képviselője, mindmáig bárki rávágja, hogy a Never-more. Igaz, ennek alighanem az az egyik magyarázata, hogy a seattle-i úriemberek (és a turnék alkalmával hazánk egyik fia, Vörös Attila) komolyabb konkurencia nélkül teszik a dolgukat.
A kérdésre, hogy melyik együttes a power metallal és thrashsel kevert progresszív zenék legfontosabb képviselõje, mindmáig bárki rávágja, hogy a Never-more. Igaz, ennek alighanem az az egyik magyarázata, hogy a seattle-i úriemberek (és a turnék alkalmával hazánk egyik fia, Vörös Attila) komolyabb konkurencia nélkül teszik a dolgukat. Ennek ellenére sem lehet eltekinteni attól a szomorú ténytõl, hogy utoljára hét éve adtak ki valami igazán eredeti mûvet. Az akkori, Enemies Of Reality címû lemezt követõ, 2005-ös This Godless Endeavor már feledhetõnek bizonyult, s az azóta eltelt idõszakot szólólemezek és egy DVD kiadására fordították - nos, mindez nem volt elég terápiának. Igaz, az Endeavort felülmúlja, de a The Obsidian Conspiracy a korábbi anyagoktól még így is távol van.

Szélvészgyors, mégis technikás dobok, a számok egésze alatt szinte szólószerû gitárjáték, Warrel Dane magasan képzett, mégis eszelõsség hatását keltõ hangja, szokatlan, máshol nem hallott megoldások és ritmusképletek, mindez számonként egy csomó váltással - nagyjából így lehetett összefoglalni a Nevermore "aranykori" erényeit. A Conspiracy ennek csak az árnyéka, mégis összetéveszthetetlenül egyedi és igényes, viszont a könynyebb befogadhatóság kedvéért odalett a fent soroltak kábé fele. Jóval egyszerûbb, sokszor lassabb számok, felejthetõbb végeredmény. Mindazonáltal a She Comes In Colors vége és az azt követõ címadó eleje például a Nevermore legjobb perceit idézi. Ettõl a zenekartól ennyi persze kevés.

Century Media, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.