A kérdésre, hogy melyik együttes a power metallal és thrashsel kevert progresszív zenék legfontosabb képviselõje, mindmáig bárki rávágja, hogy a Never-more. Igaz, ennek alighanem az az egyik magyarázata, hogy a seattle-i úriemberek (és a turnék alkalmával hazánk egyik fia, Vörös Attila) komolyabb konkurencia nélkül teszik a dolgukat. Ennek ellenére sem lehet eltekinteni attól a szomorú ténytõl, hogy utoljára hét éve adtak ki valami igazán eredeti mûvet. Az akkori,
Enemies Of Reality címû lemezt követõ, 2005-ös
This Godless Endeavor már feledhetõnek bizonyult, s az azóta eltelt idõszakot szólólemezek és egy DVD kiadására fordították - nos, mindez nem volt elég terápiának. Igaz, az
Endeavort felülmúlja, de a
The Obsidian Conspiracy a korábbi anyagoktól még így is távol van.
Szélvészgyors, mégis technikás dobok, a számok egésze alatt szinte szólószerû gitárjáték, Warrel Dane magasan képzett, mégis eszelõsség hatását keltõ hangja, szokatlan, máshol nem hallott megoldások és ritmusképletek, mindez számonként egy csomó váltással - nagyjából így lehetett összefoglalni a Nevermore "aranykori" erényeit. A Conspiracy ennek csak az árnyéka, mégis összetéveszthetetlenül egyedi és igényes, viszont a könynyebb befogadhatóság kedvéért odalett a fent soroltak kábé fele. Jóval egyszerûbb, sokszor lassabb számok, felejthetõbb végeredmény. Mindazonáltal a She Comes In Colors vége és az azt követõ címadó eleje például a Nevermore legjobb perceit idézi. Ettõl a zenekartól ennyi persze kevés.
Century Media, 2010
***
