lemez - SURFER BLOOD: ASTRO COAST

  • Soós Csaba
  • 2010. május 27.

Zene

Nos, momentán úgy fest a helyzet, hogy a nagy nemzetközi indie-rock csatában Amerika 2:1-re vezet Anglia ellenében, a közönség- és kritikai sikereket is figyelembe véve. Már a kétezres évek elején is az USA került helyzeti előnybe, amikor feltűnt a színen a Strokes, az Interpol, a White Stripes vagy éppen a Shins.
Nos, momentán úgy fest a helyzet, hogy a nagy nemzetközi indie-rock csatában Amerika 2:1-re vezet Anglia ellenében, a közönség- és kritikai sikereket is figyelembe véve. Már a kétezres évek elején is az USA került helyzeti elõnybe, amikor feltûnt a színen a Strokes, az Interpol, a White Stripes vagy éppen a Shins. Akkor úgy látszott, hogy az angoloknak nem sok esélyük marad, azonban az évtized közepére sikerült összeszedniük magukat, köszönhetõen elsõsorban a Franz Ferdinandnak és az Arctic Monkeysnak. Az öröm nem tartott túl sokáig, a nulla nullás évek végére a Vampire Weekend, Fleet Foxes, Grizzly Bear és Animal Collective négyessel ismét a csillagos-sávos lobogó emelkedhetett a magasba.

És egyelõre úgy néz ki, hogy a lendület a 10-es évekre sem hagyott alább. Az új évtized elsõ körberajongott indie gitárpoplemeze ugyanis megint a tengerentúlról érkezett, egyenesen Floridából, West Palm Beachbõl. Túl nagy megfejtésre persze nem kell számítani: adva van öt huszonéves, hétköznapi, szimpatikus srác, akikhez hasonlókkal valószínûleg bármelyik tetszõleges amerikai egyetem campusán összefuthatunk, és akik jól hallhatóan túl sok Shins-, Beach Boys- és Weezer-lemezt tettek az ipodjukba, támadt néhány ötletük, és gondolták, zenekart alapítanak. A debütálás ennek megfelelõen sok újdonsággal nem szolgál, ellenben kapunk egy rakás jól felépített, emlékezetes dallamokkal teletûzdelt, változatos és izgalmas gitártémával megpakolt dalt, elhanyagolható mennyiségû töltelékszámot, és olyan jól hangzó címeket, mint például Twin Peaks vagy Catholic Pagans.

Kanine, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.