lemez - SURFER BLOOD: ASTRO COAST

  • Soós Csaba
  • 2010. május 27.

Zene

Nos, momentán úgy fest a helyzet, hogy a nagy nemzetközi indie-rock csatában Amerika 2:1-re vezet Anglia ellenében, a közönség- és kritikai sikereket is figyelembe véve. Már a kétezres évek elején is az USA került helyzeti előnybe, amikor feltűnt a színen a Strokes, az Interpol, a White Stripes vagy éppen a Shins.
Nos, momentán úgy fest a helyzet, hogy a nagy nemzetközi indie-rock csatában Amerika 2:1-re vezet Anglia ellenében, a közönség- és kritikai sikereket is figyelembe véve. Már a kétezres évek elején is az USA került helyzeti elõnybe, amikor feltûnt a színen a Strokes, az Interpol, a White Stripes vagy éppen a Shins. Akkor úgy látszott, hogy az angoloknak nem sok esélyük marad, azonban az évtized közepére sikerült összeszedniük magukat, köszönhetõen elsõsorban a Franz Ferdinandnak és az Arctic Monkeysnak. Az öröm nem tartott túl sokáig, a nulla nullás évek végére a Vampire Weekend, Fleet Foxes, Grizzly Bear és Animal Collective négyessel ismét a csillagos-sávos lobogó emelkedhetett a magasba.

És egyelõre úgy néz ki, hogy a lendület a 10-es évekre sem hagyott alább. Az új évtized elsõ körberajongott indie gitárpoplemeze ugyanis megint a tengerentúlról érkezett, egyenesen Floridából, West Palm Beachbõl. Túl nagy megfejtésre persze nem kell számítani: adva van öt huszonéves, hétköznapi, szimpatikus srác, akikhez hasonlókkal valószínûleg bármelyik tetszõleges amerikai egyetem campusán összefuthatunk, és akik jól hallhatóan túl sok Shins-, Beach Boys- és Weezer-lemezt tettek az ipodjukba, támadt néhány ötletük, és gondolták, zenekart alapítanak. A debütálás ennek megfelelõen sok újdonsággal nem szolgál, ellenben kapunk egy rakás jól felépített, emlékezetes dallamokkal teletûzdelt, változatos és izgalmas gitártémával megpakolt dalt, elhanyagolható mennyiségû töltelékszámot, és olyan jól hangzó címeket, mint például Twin Peaks vagy Catholic Pagans.

Kanine, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.