Az elsõ reakcióm az értetlenségé volt, aztán a tizedik perc tájékán beindult valami: feltûntek a semmibõl az egyre szürreálisabb hangok, például egy kortárs énekesnõé (az angol Janine Rostron, azaz PlanningToRock) meg a dobcineké, mindez széteffektezett elektronikus alapokon; aztán ezek eltûntek, majd újra elõjöttek, hogy összeálljon valami teljesen valószerûtlen hangkép; ezután analóg hangszerek meg szénné visszhangosított, torz gépi alapok jöttek Mt. Sims amerikai performance-mûvész társaságában, a végén pedig egy fájdalmas hegedûtéma zárta le a tudatmódosító zenefolyamot. Majdnem másfél óra, ami képes rá, hogy teljesen kiszakítson a valóságból - de nem igazán tudnánk megfogalmazni, hogy most akkor pontosan mi is az, amit hallottunk. Csak az inger biztos, hogy még egyszer meghallgassuk, és - megértve vagy sem, de - átadjuk magunkat neki: ez bizony egy olyan lemez, amit nem egy mappában kell tárolni a laptopon, telefonon vagy az iPodon, hanem meg kell rendelni, és otthon egyedül, figyelmesen végighallgatni. Engem kitisztított.
Rabid Records, 2010
*****
