Idõsebb korukra Kevin Shieldst, J Mascist és Thurston Moore-t immár nemcsak a Fender Jazzmaster gitárok fetisizálása és az ezerszínû zaj teremtésében elért kimagasló eredményeik kötik össze, hanem az is, hogy saját nevük alatt megjelentetett kései munkáikon erõteljesen az anyazenekaraiknál csendesebb és tradicionálisabb irány felé mozognak - és hogy ezekkel a lemezekkel meg sem tudják közelíteni a My Bloody Valentine, a Dinosaur Jr és a Sonic Youth anyagainak izgalomfokát. Ez persze nem jelent automatikusan értéktelen perceket. Thurston Moore elõzõ, a mostanihoz hasonlóan elsõsorban akusztikus gitárra és hegedûre komponált munkája, a Trees Outside The Academy például finom, törékeny portéka volt. Moore tavalyi, sûrû gitárzajba mártott kislemeze (Suicide Notes For Acoustic Guitar) és a producer (Beck) személye pedig még bizsergetõbb izgalmakat ígért e mostani körben - ehhez képest a Demolished Thoughts brutális semmilyenséggel sápasztja hallgatóját. A lemeznyitó, elégikus Benediction az egyetlen oda-vissza magával ragadó szerzemény, utána már csak részeredményeknek örülhetünk, ráadásul még ezek is inkább a vendégek és a producer neve mellé könyvelhetõk (az Orchard Street végén például az izgalmasan a kakofónia felé hullámzó hegedû és hárfa alatt érdektelen gitárpengetés teremt sivár alapot). Az egymástól ritmusukban, hangszerelésükben és hangütésükben sem igen különbözõ dalokból egybetapasztott, elkeserítõen fád Demolished Thoughts egy megkerülhetetlen zenész felesleges munkája.
Matador/Neon Music, 2011
**
