Zene
Leszakad a diszkógömb
Több mint három év után tért vissza a Dürerbe az idén remek új lemezzel (Future Politics) jelentkező kanadai zenekar, így pusztán az akkori jó emlékek is sokakat visszahoztak.
Árulkodó ráadások
Quasthoff, a német bariton egyszer visszavonult, de aztán a koncertezést és hobbiszintű jazzprojektjét is folytatta sokak örömére. Utóbbinál is az interpretálás dominál, kottából énekli a slágereket, egy zongoratrió gondoskodik minden egyébről.
Nemzeti együttműködés
A 2000-es évek eleji New York-i színtéren a The National amolyan „futottak még” zenekarnak számított, másfél évtized után viszont abból az időszakból már egyértelműen ők az egyetlenek, akik alkotó-előadóként relevánsak tudtak maradni.
A vártnál egyszerűbben
„Kifejezetten gitáralapú munka, és néhány egészen kellemes pillanat is fellelhető rajta” – írtuk tavaly megjelent 57th & 9th című lemezéről (Mi kérünk elnézést, Magyar Narancs, 2016. december 8.), ám ez nem lesajnálás volt, épp az ellenkezője.
„Ők sem tudták, hogy lázadnak”
2014 óta játsszák a Syrius együttes dalait, két lemezük is megjelent: 2015-ben Az ördög álarcosbálja – Újratöltve, az 1971-es album feldolgozása, az idén pedig a Széttört álmok szvit, amit a Syrius sohasem rögzíthetett stúdióban. A zenekar énekes-dobosával és szaxofonos-fuvolistájával beszélgettünk.
Bach négyszer
Ha barokkhegedűsökről esik szó, ilyen nevek jutnak eszünkbe: Jaap Schröder, Alice Harnoncourt, Sigiswald Kuijken, Simon Standage, Catherine Mackintosh, Monica Huggett, Andrew Manze – orosz művészt kevesen említenének. Legalábbis a korábbi években így volt ez, pár esztendeje azonban feltűnt Dmitrij Szinkovszkij (1980), s ma már ő is érdemi szereplője a mezőnynek.