Interjú

„Akkor jó, ha minél brutálisabb”

Steve „Zetro” Souza énekes

  • Soós Tamás
  • 2018. augusztus 12.

Zene

Zenekarával, az Exodusszal feltalálta a thrash metalt, hogy a műfaj szupersztárjainak adjanak gitárosokat: a Metallicának Kirk Hammettet, a Slayernek Gary Holtot. A műfaj egyik legnagyobb torkával a budapesti koncertjük előtt beszélgettünk.

Magyar Narancs: Köpködős smirglihangoddal te vagy a thrash metal talán legegyedibb énekese. Mivel trenírozod a hangszálaidat?

Steve „Zetro” Souza: Nem kellett whiskyt innom, sem szivaroznom, alapból ilyen mély és ráspolyos volt a hangom. Igazság szerint nem csináltam mást, csak Bon Scottot utánoztam. Úgy éneklek, mintha az AC/DC thrash metalt játszana.

MN: Amikor bekerültél az Exodusba, már ismert voltál a San Franciscó-i thrash-színtéren, a rajongók eleinte mégsem fogadtak tárt karokkal.

SS: Volt némi hírnevem, mert én alapítottam a Legacyt, a Testament elődjét, ami a Metallicával meg az Exodusszal nagyjából egy időben kezdett thrasht játszani, de Paul Baloffnak, az Exodus eredeti énekesének még nagyobb volt. Paul teljesen megőrült a színpadon, mindig azt kiabálta, hogy „Ölj, ölj, ölj!”, és ha kiszúrt valakit, aki úgy lőtte be a séróját, mintha a Mötley Crüe-ben játszana, odaszólt, hogy dobják ki a srácot a teremből. Az volt a mondása, hogy ha pózer áll melletted, üsd le nyugodtan. A rajongók imádták, Baloff testesítette meg a thrash metal zabolátlanságát és azt a vágyunkat, hogy keményebbek és őrültebbek legyünk minden más zenekarnál. Énekest cserélni egyébként is necces, mert megváltoztatja az együttes hangzását, nálunk viszont még nehezebb volt. De aztán elfogadtak a rajongók; nem voltak ilyen jellegű húzásaim a színpadon, de az énekstílusom és a színpadi jelenlétem hasonló volt, mint Baloffé.

MN: A Metallica mellett az Exodus a thrash metal egyik pionírja, mégsem lettetek olyan híresek, mint Hetfieldék, akik tőletek csábították el gitárosnak Kirk Hammettet. Mi lehet ennek az oka?

SS: Az időzítés nagyon fontos a zeneiparban, a Baloff-fal felvett első lemez, a Bonded by Blood pedig 1985-ben egyéves csúszással jelent meg. Addigra a Metallica és a Slayer is beelőzött minket. Másrészt kölykök voltunk, amikor szerződést kellett kötni, nem hoztunk okos döntéseket. Azt mondják, hogy addig nem is igazi egy zenekar, amíg nem verték át. Hát, mi hamar azok lettünk.

MN: Nem gondoltatok arra, hogy megírjátok a magatok Fe­ke­te Albumát, amivel a mainstream felé nyittok?

SS: Nem. Az Exodus zenéje akkor jó, ha minél brutálisabb. A Force of Habiton próbáltunk dallamosodni, de ez csak túlélési stratégia volt a részünkről. Akkoriban jött a grunge-hullám, és az elmosta a metalt. Pár évig egy nagy kiadónál, a Capitol Recordsnál voltunk, ott jelent meg az Impact Is Imminent (1990) és a Force of Habit (1992), de nem mentünk sokra velük. Ma már remek metálra szakosodott kiadók vannak, például a Nuclear Blast, de a Capitolnál nem tudták, hogyan adják el a kemény zenét. Meg hát az a lemez nem is lett annyira jó. A Force of Habit az egyetlen albumunk, amin utálok néhány számot, mert túl kommerszek.

MN: Van benned keserűség amiatt, hogy az Exodus nem tagja a thrash legnépszerűbb zenekarait tömörítő Big 4 turnéknak?

SS: Nincs olyan, hogy Big 4, mert a Metallica nagyobb mindenkinél. Hogyan lehet egy kalap alá venni őket a Slayerrel, a Mega­deth-szel vagy az Anthraxszel? Minden tiszteletem ezeké a zenekaroké, de a koncepciót a Metallica adja el. Ha csak a zenét nézzük, nyugodtan összeállít­hat­nánk egy másik négyest is a Testa­mentből, az Overkillből, a Death Angelből és az Exodusból. Lehet, hogy nem töltene meg arénákat, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy lassan 40 év után még létezünk, és az emberek kíváncsiak ránk.

MN: A legutóbbi lemezetek, a Blood In, Blood Out négy éve jelent meg, mert Jeff Hanneman halála óta a gitárosotok és fő dalszerzőtök, Gary Holt a Slayerrel turnézik.

SS: Amint Gary befejezte a Slayer búcsúturnéját, nekigyűrjük magunkat az új lemeznek. Muszáj lesz, mert zenészek vagyunk, és az a munkánk, hogy zenét írjunk, függetlenül attól, hogy mennyit adunk el belőle. Ha nem lenne új lemez, megunnánk a koncertműsort, különben is úgy gondolom, hogy még mindig erős albumokat adunk ki. De nézd meg a Judas Priestet, 50 év után olyan zseniális lemezzel jöttek ki, mint a Firepower. Amíg ennyi szusz van a korosabb metálzenekarokban, alkosson mindenki tovább.

MN: Az Exodust a hangod mellett a Holt–Hunolt-gitárduóval szokták azonosítani. Rick Hunolt visszavonult, Holt az elmúlt években nem nagyon játszott veletek. Ezek szerint senki sem pótolhatatlan?

SS: Nézd, a zenekarnak mennie kell tovább. Gary gitárattakja utánozhatatlan, de Kragen (Lum, a Heathen gitárosa – S. T.) hasonló felfogásban játszik, úgyhogy a külső fül szerintem nem hallja a különbséget. Gary az egyetlen, aki minden Exodus-lemezen játszott, és ő írja a dalok nagy részét, de az összképhez mindenki hozzárakja a magáét. Koncertezhetünk tehát Gary vagy épp Hunolt nélkül, de csak egy határig. Ha túl sokan kiesnének a képből, az már nem lenne ugyanaz. Engem például megveszekedett AC/DC-rajongóként sem izgat, hogy mit csinál Angus Young Axl Rose-zal, mert Brian Johnson, Malcolm Young és Phil Rudd nélkül az már nem az AC/DC.

MN: A Slayer az utolsó nagyszabású turnéján van, Kerry King 54, Tom Araya 57 éves, de ti is ebbe a korosztályba tartoztok. Elgondolkodtatok, hogy meddig lehet még színpadra állni ezzel az agresszív zenével?

SS: Amíg az egészségünk engedi. Mi még nem gondolkodunk a visszavonuláson.

MN: De egyszer már otthagytad a zeneipart.

SS: Valóban, amikor Gary ’94-ben feloszlatta a zenekart, elmentem ácsnak. Pár hétig próbáltam egy másik zenekarral, az Exhorderrel (szintén kultikus amerikai thrash zenekar – S. T.), de el kellett tartanom a családom, köztük két kisgyereket, úgyhogy muszáj volt dolgoznom, és ácsként jól megfizettek. Jó a kézügyességem, mégsem szerettem azt a munkát, pláne, amikor újraindult a zenekar. A kemény fizikai meló mellett turnéztam, és soha nem tudtam rendesen kipihenni magam. Ezért is mondom, hogy amíg száz százalékot tudunk nyújtani a színpadon, addig lesz Exodus.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.