A kiváló jazzszaxofonos, korábban Kendrick Lamar és Flying Lotus alkotótársa már három éve is egy olyan tripla (háromórás!) albumot tett le az asztalra (The Epic), hogy az szinte beszakadt alatta. A tavalyi Harmony of Difference mini LP-t nem számítva a Heaven and Earth a második dobása, ami egy dupla konceptlemez (némi késéssel kijött egy kísérő EP is, The Choice néven). Az első lemez talán a földhözragadtabb zenéket rejtené (az első kompozíció, a Fists of Fury, a Tomboló ököl című Bruce Lee-film egyik témájának feldolgozása), de meghallgatva a finoman kibontott, virtuóz módon felépített témákat, nyilvánvaló, hogy már ekkor is inkább valami magasabb, transzcendensebb dimenzióban járunk. Washington és nagy számban közreműködő zenésztársai elképesztő ügyességgel és invencióval bírják szóra a jazzhagyományt: az évtizedeken átívelő kaland a jelenben ér véget, elvégre bármit csinál a szerzőként, előadóként és zenekarvezetőként is nagyszerű Washington, az itt és most érvényes. A lemezanyag második része (The Heaven) a szerző bevallása szerint arról a világról szól, amit önmagában lát – és ezt jó adag kozmikus jazz, a múltból a jövőbe mutató funk/soul, evőkanálnyi afrofuturizmus és brazil–karibi–latin ritmusok kíséretében prezentálja. Fúzió a legjobb értelemben, hiszen mindezt tökéletesen asszimilálja saját világába; így lesz zenéjéből egyszerre manifesztum és poé­zis, miközben a befogadó számára mindez merő érzéki gyönyör.

Young Turks, 2018