Lemez

Sophie Pacini: In between Schumann & Mendelssohn

  • - csk -
  • 2018. augusztus 19.

Zene

Az 1991-ben született német–olasz zongoraművésznő az utóbbi évek egyik nagyszerű felfedezése a klasszikus zenei előadó-művészet világában. Mint kortársa, a hasonlóképpen kiváló olasz Beatrice Rana (vagy az idősebbek közül Khatia Buniatishvili, Ingrid Fliter), ő is a szikrázóan tökéletes, bravúros technikai kidolgozású zongorázást egyesíti a művek érzelem- és indulatvilágának maradéktalan átélésével és közvetítésével. Előadásai olyan forrók és olyan izgalmat árasztanak, hogy néha azon csodálkozunk, miért nem robban fel ujjai alatt a zongora. Ha azonban meghalljuk beszélni, választékos német mondataiban azonnal megérint a gondolat mélysége és tisztasága: ez a muzsikus nem csak érez és átél, de intellektusával is uralja repertoárját.Új lemeze rokon lelkek műveit társítja, felmutatva azt, ami közös bennük. Schumann és Mendelssohn, a két nagy barát művei adják a CD gerincét, de bevezetőül mindkettejük szeretett és csodált pályatársa, Liszt is megszólal, egy Schumann-dal (a Widmung – Ajánlás) feldolgozójaként – és mindkét nagy zeneszerzőhöz kapcsolódik egy-egy pompás művel egy-egy nőalak: Schumannhoz a feleség, Clara, Mendelssohnhoz a négy évvel idősebb nővér, Fanny – mindketten maguk is remek zeneszerzők, ahogyan azt a kiválasztott művek bizonyítják. Ez az invenciózusan kitalált, koherens műsorú, költői lemez az összetartozó alkotók közötti kapcsokat teszi nyilvánvalóvá. So­phie Pacini lenyűgözően játszik, mindent tud a zongorázásról, muzsikálása a szellem gazdagságával kápráztat el – huszonhét évesen korunk egyik legjobbja.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.