Az 1991-ben született német–olasz zongoraművésznő az utóbbi évek egyik nagyszerű felfedezése a klasszikus zenei előadó-művészet világában. Mint kortársa, a hasonlóképpen kiváló olasz Beatrice Rana (vagy az idősebbek közül Khatia Buniatishvili, Ingrid Fliter), ő is a szikrázóan tökéletes, bravúros technikai kidolgozású zongorázást egyesíti a művek érzelem- és indulatvilágának maradéktalan átélésével és közvetítésével. Előadásai olyan forrók és olyan izgalmat árasztanak, hogy néha azon csodálkozunk, miért nem robban fel ujjai alatt a zongora. Ha azonban meghalljuk beszélni, választékos német mondataiban azonnal megérint a gondolat mélysége és tisztasága: ez a muzsikus nem csak érez és átél, de intellektusával is uralja repertoárját.Új lemeze rokon lelkek műveit társítja, felmutatva azt, ami közös bennük. Schumann és Mendelssohn, a két nagy barát művei adják a CD gerincét, de bevezetőül mindkettejük szeretett és csodált pályatársa, Liszt is megszólal, egy Schumann-dal (a Widmung – Ajánlás) feldolgozójaként – és mindkét nagy zeneszerzőhöz kapcsolódik egy-egy pompás művel egy-egy nőalak: Schumannhoz a feleség, Clara, Mendelssohnhoz a négy évvel idősebb nővér, Fanny – mindketten maguk is remek zeneszerzők, ahogyan azt a kiválasztott művek bizonyítják. Ez az invenciózusan kitalált, koherens műsorú, költői lemez az összetartozó alkotók közötti kapcsokat teszi nyilvánvalóvá. Sophie Pacini lenyűgözően játszik, mindent tud a zongorázásról, muzsikálása a szellem gazdagságával kápráztat el – huszonhét évesen korunk egyik legjobbja.
Figyelmébe ajánljuk
Megjött Barba papa
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Hiába a fekete-fehér: Santhó Imre fotóin egy sokszínű és pezsgő korszak elevenedik meg
Gyógyító morajlás
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
Elmondható
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Gyulladáspont
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
Lena Dunham új sorozata képtelen kitörni a klisékből
Snoblesse oblige: hova menjünk, mit csináljunk?
Tíz vállalás
Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.