Zene

Hogyan lehet eredetinek lenni, ha már mindent eljátszottak? Többek között erről beszélgettünk a kortárs rockzene egyik leg­eredetibb szerzőjével, a Porcupine Tree vezetőjével áprilisban, első magyarországi szólókoncertje előtt.

„Ez az egyik legkedvesebb helyem a világon” – mondta a közönségnek zeneakadémiai szonátaestje végén, a második ráadás előtt a negyvenkilenc éves, amerikai hegedűvirtuóz.

Az ősszel Budapesten duplázó zenekar vasárnap az ausztriai Novarock fesztiválon tűnt fel. Igencsak biztató formában.

Nagyon sok minden történt abban a két évben, amióta Drake először beszélt a végül Views címen megjelent negyedik sorlemezéről.

Szóban nem gyakran nyilatkozik meg, a pódiumon szerencsére annál többször – hamarosan eljátssza 3000. koncertjét. Kitartóan képvisel ma már kihalófélben lévő értékeket, melyeket saját fiának is sikerült átadnia. Beszélünk régi és új zenéről, és Lisztről is, aki még mindig nincs értékén becsülve.

Unalomig ismételt történet a Deftones-sztoriból a basszusgitáros Chi Cheng szomorú sorsa, de ezt a kritikát sem kezdhetjük másképp.

A három derék berlini, Sascha Ring (alias Apparat), Gernot Bronsert és Sebastian Szary (utóbbiak a Modeselektor duó) zenéinek receptje kissé leegyszerűsítve már az alkotóelemekből is kikövetkeztethető: afféle szellemes portmanteau.

Matematizált érzelem, ezt mondják a zenéről a zenetudósok. Míg azt tudjuk, hogy a zenei és a matematikai tehetség összefügg és hogy Bolyai János hegedült, az már kevéssé világos, honnan ez a szoros kapcsolat.