Stephen Brunert, a virtuóz basszert és gyilkos falzettel megáldott énekest sokan még a Suicidal Tendenciesből ismerik, de Flying Lotusszal is gazdagították egymás albumait, és muzsikált Kendrick Lamar szupersikeres To Pimp a Butterfly című lemezén – a These Walls című közös számukért még Grammyt is kaptak. Szólóanyagaiért talán még nem számíthat efféle kitüntetésre, de harmadik nagylemeze zavarba ejtő gazdagsága dacára is koherens és szórakoztató konceptalbum. A sikerhez kellettek a remek zenésztársak, a billentyűs Dennis Hamm, a dobos Louis Cole, s néha a szaxikirály Kamasi Washington, meg a tisztelt vendégek, Kendrick Lamartól Pharrellig. A fúziós jazzfunk, a szintiwave, a soft soul, a hiphop, a kortárs elektronikus tánczene nyelvét egyaránt folyékonyan beszélő Bruner egy albumon annyi ötletet halmoz fel, ami másnak évtizedekre is elég lenne. S hogy mindnek helyet szorítson, takarékos terjedelmű (2-3 perces) számokba osztja be őket, melyek e tekintetben korántsem idézik az ésszerű terjedelmi korlátokra is fittyet hányó fúziós elődöket. Zenei és szöveges témáinak gazdagsága zavarba ejtő, mondhatnánk azt is, hogy George Duke sziluettje mögött folyton ott vigyorog Frank Zappa és George Clinton. Halál, szerelem, drogok, alkohol, japán popkultúra, esetleg a macskák iránti (nyávogással is nyomatékosított) rajongás – ezt a széles spektrumot úgy énekli és basszusgitározza végig, hogy a szomorkás, az andalító, a félig sem komoly, sőt néha kifejezetten blőd dalok egymás mellé illesztve egy remek lemezzé állnak össze.
Brainfeeder/Neon Music 2017
