„Magas termetű, sovány ember volt, nehéz természetű s ugyanakkor lelkes. Utálta a világot, éppen egy olyan korban, amikor a végletekig csiszolták a jó modort és nem sokra tartották az afféle különcködést, hogy valaki nem akar udvari ember lenni. [...] A muzsika iránti csaknem kizárólagos szerelme révén minden gyötrelmet eltűrt, aminek az elegáns közömbösség kora óhatatlanul alávetette zsenijét. Filozófusnak született; a dicsőség azért mégsem hagyta hidegen. Művének szépsége azonban ennél is kedvesebb volt számára. Élete vége felé egyszer valaki megkérdezte tőle, hogy »jobban tetszik-e fülének a taps zaja, mint operáinak zenéje«. Rameau néhány pillanatig hallgatott, majd azt mondta: »A zenémet még jobban szeretem.« […] Egy – éppolyan hosszú, mint megmagyarázhatatlan – ideig még csak nem is emlékeztek Rameau-ra: zenéjének báját, oly finoman szabályos formáit olyan zenefelfogás váltja föl, amely kizárólag a drámai hatást tartja fontosnak. A fülünket simogató harmóniai »trouvaille« átadja helyét a masszív, adminisztratív, könnyen hallgatható harmóniának, s az emberek végre »értik« a zenét!” – így jellemezte az empatikus pálya- és honfitárs, Debussy nagy elődjét, Jean-Philippe Rameau-t, aki máig ad nekünk felfedeznivalót. Most épp a Naïs című operája, azaz pastorale héroïque-ja vár reánk, melyet ugyan ki más, mint Vashegyi György bocsát majd elénk két együttese és nemzetközi szereplőgárda részvételével (Nemzeti Hangversenyterem, március 4., hét óra). A mitológiai téma és az aktuálpolitikai apropó egyszerre jellemzi ezt a művet, melyet 1749 elején az aacheni békekötés örömére komponált a hatvanas évei közepén járó mester, Jupiter alakjában természetesen XV. Lajost istenítve.
A Müpában más, számunkra gyakorlatilag még ismeretlen mű is felhangzik majd ezekben a napokban, méghozzá a Pannon Filharmonikusok pénteki koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, március 10., fél nyolc). Itt a jeles észt karmester, Olari Elts dirigál majd, és a programon Enescu Román rapszódiái és kedvenc Sibelius-szimfóniánk, a Második között félúton megszólal William Walton Hegedűversenye: a hajdan Jascha Heifetz által megrendelt concertót Heifetz Stradivariján fogja eljátszani a japán Akiko Suwanai.
A hét szimfóniafölfedezéséért viszont a Zeneakadémiára kell elfáradnunk, ahol a magyar származású Christian Schumann a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényli csütörtök este (március 9., fél nyolc). Itt ugyanis Bruckner 4. „Romantikus” szimfóniájának társaságában egy 2014-es ősbemutatójú amerikai mű is ott szerepel majd. Elliot Goldenthal gisz-moll szimfóniája lesz ez a kompozíció, s mi e szerző nevét elsősorban filmek révén ismerhetjük, elvégre ő volt az Interjú a vámpírral vagy épp a Frida zeneszerzője, s az utóbbi munkájáért egy Oscar-díjat is elnyert.
Jöjjenek végül felfedezések helyett az örök rácsodálkozások! David Fray és az Orchestre de Chambre de Paris például egynemű Mendelssohn-koncertet ad szombat este, különös figyelmet szentelve az elsőségeknek (Zeneakadémia, március 4., fél nyolc). Várjon Dénes és a Liszt Ferenc Kamarazenekar kedden a lehető leghagyományosabb Haydn–Mozart–Beethoven és egyúttal nyitány–versenymű–szimfónia programot kínál számunkra, és mi erre palik is leszünk (Zeneakadémia, március 7., fél nyolc). És ugyanez a sablon csütörtökön a Nemzeti Filharmonikusokkal is: csak épp Beethovent Dvořákra cserélve, és zongoraszó helyett Várdai István világraszóló csellójátékával (Nemzeti Hangversenyterem, március 9., fél nyolc).
