Lemez: 3 x 4AD

Zene

Hogy az időszámításunk szerinti negyedik évben mi történt, az ókori popzene felületes ismeretében nem tudom, az viszont tény, hogy jó helyre ment
Hogy az időszámításunk szerinti negyedik évben mi történt, az ókori popzene felületes ismeretében nem tudom, az viszont tény, hogy jó helyre ment a 2000 font kölcsön, amelyből Ivo Watts-Russel 1980-ban elindíthatta a kiadót. Addig a Beggars Banquetnél dolgozott. Az egy 1977 óta működő, független cégecske volt, tán épp ezért nem sajnálta a pénzt egy még kisebbtől. Ha drabális méretűre nem is nőtt azóta, de megkerülhetetlen lett a 4AD: katalógusában ott van Lydia Lunch, a Dead Can Dance, a Throwing Muses, a Pixies, a Breeders - meg a Cocteau Twins, a Lush és Heidi Berry.

Ad 1: Cocteau Twins

Ez hát a nemzedéki szakadék, gondoltam, amikor egy huszonéves fiú, foglalkozására nézve rádiós dumagép, megkérdezte, mi a jó a Beatlesben. Leblokkolok én bármikor, főleg ha valami evidenciát kéne magyaráznom.

Lefagytam most is, azon meditálva, hogy megőrizhette-e 15-20 évvel ezelőtti varázsát a Cocteau Twins. Megkérdi-e, hogy mi a jó ebben? Vajon rajta is átalakul-e a fülhallgató csillámló, légies és törékeny szappanbuborékká, amint Robin Guthrie gitárja csilingelni kezd, és beúszik Liz Fraser éneke? Nem tudom - ellenük dolgozik, hogy idővel minden eredeti hang hétköznapivá tompul. Nem minden Cocteau Twins-pillanat maga az örökkévalóság, hallható (leginkább a dobgép fantáziátlanságán), ahogy a 80-as évek szólalnak meg itt, de vannak tökéletesen időtlen, időtálló számaik (Pandora, Aikea-Guinea, Lazy Calm, The Thinner The Air, példának okáért) - ezektől elakad a lélegzet, az ember ragyogó reneszánsz szépségre, boldog békességre gondol, ami talán soha nem is létezett, csak a szappanbuborékból kifelé pislogva.

Egy szürke skót kisvárosból indulva hódította meg törékenységével a Cocteau Twins a fél világot. Itt 4AD-s éveik legjava hallható (utána, 1990-tól 1996-ig más kiadónál dolgoztak). Utána ki lehet próbálni a ´86-os Victorialand albumot - vagy a Massive Attack ´98-as Mezzanine-ját, amin Liz Fraser is énekel. A Massive Attack ugye bejön. Kéretik felőlük nézni a Cocteau Twinst, s nem lesz többé szükség szavakra.

Ad 2: Lush

Kábé onnan indul a történet, ahol a Cocteau-lemez végződik, a 80-as, 90-es évek fordulójától: mindenütt a britpop, s annak egyik csapásaként a vagány, gitáros csajzenekarok - lehet rosszul lenni a hajcihőtől, amit az új trendeket kreáló brit sajtó művelt, de megvan a helye, értéke, helyiértéke ennek a zenének is. E közegben jött fel a zeneszerző-énekesnő, Miki Berenyi révén magyar vonatkozással is bíró Lush, és lopódzott be a füleimbe. Míg a Cocteau Twins-válogatás időrendben halad előre, ez visszafelé visz, a ´96-os búcsúkorszak teltebb, profibb hangzásától a ´89-es start naiv bájáig, benne öt Cocteau-ujjlenyomat (a Lush ´92-es albumának Robin Guthrie, a Cocteau Twins basszusgitárosa volt a producere). Helyes kis együttes volt a Lush, férfi alapok (Chris Acland: dob, Steve Rippon: basszus), női lényeg (Miki Berenyi, Emma Anderson: ének, gitár), szimpatikus, posztpunk popzene, aranyos vokállal, rendes dallamokkal, olykor meg-megbokrosodó gitárokkal, visszafogott stúdiótrükközéssel. Amennyire megfoghatatlan, miről énekel Liz Fraser - e rejtélynek is szerepe van a Cocteau Twins csáberejében -, a Lush szövegei nagyjából a szerelem körül forognak, a válogatás címét is adó, szakítós fiú-lány duett hallatán például el tudom képzelni, hogy megőrülhettek értük az első sorokban.

Ad 3: Heidi Berry

Winkler doktor vélhetőleg altatónak írná fel (le) Heidi Berry zenéjét, epés megjegyzésekkel küldvén haza az egész folkos női dalszerző-énekesnő univerzumot. Hát igen, abból a féltekéből nézve, ahol bármi különbség létezik death-, thrash- és black-metal, illetve ezek rosszul vagy jobban sikerült lemezei között, Heidi Berry maga a megtestesült mozdulatlanság. Nálam viszont már akkor megszerezte az első jópontot, amikor az első számból 25 másodperc elteltével is alig hallottam többet, mint hogy elkezdődött. Majd a csöndből szép halkan kibontakozott egy gitár, rajta csusszanó ujjak hangja, egy érzékeny és telt, képzett és tiszta női hang, mögötte hegedű. Aztán ez a hegedű perceken át egy gyönyörű dallamot húzott, improvizációnak tűnt, pedig meg lehetett írva, végül olyan finoman halkult el, mint ahogy az egész kezdődött. Ez egy másik világ. Más, nemcsak a metalhoz képest, hanem az egész brit indie-színtéren is külön sziget. Annyira más, mint amit különféle címkével a függetlenek felszínre hoztak a 90-es években, hogy valószínűleg épp ezért volt muszáj otthonra lelnie előbb (az Oasist felfuttató) Creationnél, majd a 4AD-nél. Amely egy antológiával szeretné felhívni a figyelmet a gyerekkorában Amerikából Angliába került Heidi Berryre, aki 1987-ben állt elő első, hatszámos lemezével.

Szőnyei Tamás

Cocteau Twins: Stars and Topsoil - a collection (1982-1990) Lush: Ciao! - the best of Lush Heidi Berry: Pomegranate - an Anthology

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.