Lemez: A nép nevében (Nightmares On Wax: Mind Elevation)

  • - minek -
  • 2002. december 5.

Zene

ANightmares On Wax az elektronikus tánczene egyik nagy és örök legendája: immáron több mint tizenhárom éve készítik lemezeiket állandó magas színvonalon, már a kilencvenes évek közepére ők lettek a nagy előfutárok (mindenekelőtt az akkor bontakozó downtempo/triphop vonulat számára), miközben sorra adják ki immáron klasszikusnak számító albumaikat (időrendi sorrendben: A Word Of Science, Smokers Delight, Carboot Soul). A Nightmares On Wax gyakorlatilag egyetlen ember, bizonyos George Evelyn (alias E.A.S.E.) műve (az igazság kedvéért azért tegyük hozzá: mindig voltak bűntársai, ám a csapat összetétele lemezről lemezre változott), aki zenéit hűségesen rendre a londoni Warp kiadónál publikálta. Ha valaki, hát éppen George Evelyn volt az, aki kompozíciós technikájában s legfőként inspirációit tekintve jócskán elütött a Warpra jellemző, inkább kísérleti-elektronikus hangzástól: zenéiben mindig erősebb volt a soul, a funk, a hiphop, a jazz hatása, s e tekintetben az új lemez (Mind Elevation) is mintaértékű. Gondosan kidolgozott, mondhatni polírozott alapok, ravaszul finom hangminták és mindenekelőtt érzéki soul énekhang - egy bizonyos Chyna B jóvoltából. A zenékért persze most sem egyedül Evelyn volt felelős: alkotótársát ezúttal Robin Taylor-Firthnek hívják, kollaborációjuk eredménye pedig egy végtelenül finom, egyszerű (ám zsíros) hiphopalapokon ringatózó, mégis megunhatatlan zene - felhasználása korántsem csak esős délutánokon javallott. Az olyan bombákra, mint az Environment vagy a 70s 80s, úgyis elindul az ember feje, s mint a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg.
ANightmares On Wax az elektronikus tánczene egyik nagy és örök legendája: immáron több mint tizenhárom éve készítik lemezeiket állandó magas színvonalon, már a kilencvenes évek közepére ők lettek a nagy előfutárok (mindenekelőtt az akkor bontakozó downtempo/triphop vonulat számára), miközben sorra adják ki immáron klasszikusnak számító albumaikat (időrendi sorrendben: A Word Of Science, Smokers Delight, Carboot Soul). A Nightmares On Wax gyakorlatilag egyetlen ember, bizonyos George Evelyn (alias E.A.S.E.) műve (az igazság kedvéért azért tegyük hozzá: mindig voltak bűntársai, ám a csapat összetétele lemezről lemezre változott), aki zenéit hűségesen rendre a londoni Warp kiadónál publikálta. Ha valaki, hát éppen George Evelyn volt az, aki kompozíciós technikájában s legfőként inspirációit tekintve jócskán elütött a Warpra jellemző, inkább kísérleti-elektronikus hangzástól: zenéiben mindig erősebb volt a soul, a funk, a hiphop, a jazz hatása, s e tekintetben az új lemez (Mind Elevation) is mintaértékű. Gondosan kidolgozott, mondhatni polírozott alapok, ravaszul finom hangminták és mindenekelőtt érzéki soul énekhang - egy bizonyos Chyna B jóvoltából. A zenékért persze most sem egyedül Evelyn volt felelős: alkotótársát ezúttal Robin Taylor-Firthnek hívják, kollaborációjuk eredménye pedig egy végtelenül finom, egyszerű (ám zsíros) hiphopalapokon ringatózó, mégis megunhatatlan zene - felhasználása korántsem csak esős délutánokon javallott. Az olyan bombákra, mint az Environment vagy a 70s 80s, úgyis elindul az ember feje, s mint a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg.

- minek -

Warp/Neon Music 2002

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.