Bevallom, nagyot néztem, amikor megláttam az új Badu-lemez borítóját. A fényképről egy tufafejű, fogpiszkálót rágcsáló, betépett tekintetű "bics" bambult vissza, a figura gettó stílusúra véve, a designban rasta-színek, a címben meg "anya fegyvere". Mi történhetett a sokak által "neosoul-királynőnek" kikiáltott hölggyel, aki idáig tökéletes kifinomultságáról tett csak tanúbizonyságot?

Bevallom, nagyot néztem, amikor megláttam az új Badu-lemez borítóját. A fényképről egy tufafejű, fogpiszkálót rágcsáló, betépett tekintetű "bics" bambult vissza, a figura gettó stílusúra véve, a designban rasta-színek, a címben meg "anya fegyvere". Mi történhetett a sokak által "neosoul-királynőnek" kikiáltott hölggyel, aki idáig tökéletes kifinomultságáról tett csak tanúbizonyságot?

Aztán a CD kézhezvétele után menten kiderült, mit is akart e képpel, de erről majd később. (Mindenesetre nem véletlenül szögezte magának az egyik dalban: "Miféle jót tehetnének a szavaid, ha meg sem értik őket?")

Szóval, az a helyzet, hogy még az eddigieknél is jobban halok be a Badutól. Komáztam én felettébb a debütáló Baduizmot (1997) és az azt követő Live!-ot (1997) is, de ez a mostani anyag számomra többet, egy érettebb Badut mutat. Nem kis lépés ez attól az énekesnőtől, akinek elsőre összejött minden.

Az Erica Wright néven, 1971-ben Dallasban született Badu művészeti tanulmányai (zongora, ének, tánc, színház, film) és tanári praxisa után a hip-hop és soul muzsikák felé vette érdeklődését. Unokatestvérével alkotott duójára ´94-ben figyelt fel Kedar Massenburg, a Motown jelenlegi feje. ´ adta ki a Baduizmot, amely D´Angelo mellett a producer saját labeljének legnagyobb húzásának bizonyult: több mint hárommillió eladott példányt, két Grammy-díjat és számos egyéb nívós zenei díjat hozott, majd következett a közel ugyanilyen zajos újrázás - szokatlan módon - a zömében az első lemez anyagára épülő, élő albummal. Badu zenei világa a hip-hop-, jazz-, R&B-, funky-, blues-stílusok egyedülálló mixtúrájával egyszerre idézte a régi soul-ikonokat és mutatott előre, kikövezve ezzel az utat egy újabb soul-generáció női előadói (Angie Stone, Jill Scott, Macy Gray stb.) számára. Nem nosztalgiázott: "Arról énekelek, amiről az MC-k rapelnek", a valót nyomta tehát már-már költői szövegekkel.

Az elmúlt négy esztendőben Badunak fia született, különböző válogatásokon számos új dala és duettje - a The Rootsszal felvett You Got Meért a harmadik Grammyjét is begyűjthette - jelent meg, továbbá mozifilmekben szerepelt, s momentán jön ezzel a Mama´s Gunnal. Arra, hogy mit jelent számára e szokatlan eszköz, a CD füzetét nyitó, a Harcos emlékeztetője című versikében utal egyedül. S mivel Badu a fiát hívja "Harcosnak", nem is lehetne egy anyának jobb "fegyvere", mint ez az őszinte, szívvel teli, jóra intő album.

"Analóg lány vagyok egy digitális világban" - hangzik el az egyik számban, s valóban nem sok kortárs urban előadó enged bepillantást első mensese gyötrelmeibe, illetve beszél ilyen nyíltan a melltartó nélkül (bizony) lógó cicijéről. Ám Badunál a leghétköznapibb témák is egészen természetes eleganciával jelennek meg, továbbá a humora sem utolsó. Ez utóbbi érhető tetten például a rhythm and blues jelenlegi, "űrszajhás" divatját kifigurázó fotóin. Nos, a neosoul feltörekvő trónkövetelőinek egész hada ellenére továbbra is Badu turbánja rejti a koronát.

- bogi -

Motown/Universal, 2000