Lemez: A turbán rejti (Erykah Badu: Mama´s Gun)

  • - bogi -
  • 2001. február 8.

Zene

Bevallom, nagyot néztem, amikor megláttam az új Badu-lemez borítóját. A fényképről egy tufafejű, fogpiszkálót rágcsáló, betépett tekintetű "bics" bambult vissza, a figura gettó stílusúra véve, a designban rasta-színek, a címben meg "anya fegyvere". Mi történhetett a sokak által "neosoul-királynőnek" kikiáltott hölggyel, aki idáig tökéletes kifinomultságáról tett csak tanúbizonyságot?
Bevallom, nagyot néztem, amikor megláttam az új Badu-lemez borítóját. A fényképről egy tufafejű, fogpiszkálót rágcsáló, betépett tekintetű "bics" bambult vissza, a figura gettó stílusúra véve, a designban rasta-színek, a címben meg "anya fegyvere". Mi történhetett a sokak által "neosoul-királynőnek" kikiáltott hölggyel, aki idáig tökéletes kifinomultságáról tett csak tanúbizonyságot?

Aztán a CD kézhezvétele után menten kiderült, mit is akart e képpel, de erről majd később. (Mindenesetre nem véletlenül szögezte magának az egyik dalban: "Miféle jót tehetnének a szavaid, ha meg sem értik őket?")

Szóval, az a helyzet, hogy még az eddigieknél is jobban halok be a Badutól. Komáztam én felettébb a debütáló Baduizmot (1997) és az azt követő Live!-ot (1997) is, de ez a mostani anyag számomra többet, egy érettebb Badut mutat. Nem kis lépés ez attól az énekesnőtől, akinek elsőre összejött minden.

Az Erica Wright néven, 1971-ben Dallasban született Badu művészeti tanulmányai (zongora, ének, tánc, színház, film) és tanári praxisa után a hip-hop és soul muzsikák felé vette érdeklődését. Unokatestvérével alkotott duójára ´94-ben figyelt fel Kedar Massenburg, a Motown jelenlegi feje. ´ adta ki a Baduizmot, amely D´Angelo mellett a producer saját labeljének legnagyobb húzásának bizonyult: több mint hárommillió eladott példányt, két Grammy-díjat és számos egyéb nívós zenei díjat hozott, majd következett a közel ugyanilyen zajos újrázás - szokatlan módon - a zömében az első lemez anyagára épülő, élő albummal. Badu zenei világa a hip-hop-, jazz-, R&B-, funky-, blues-stílusok egyedülálló mixtúrájával egyszerre idézte a régi soul-ikonokat és mutatott előre, kikövezve ezzel az utat egy újabb soul-generáció női előadói (Angie Stone, Jill Scott, Macy Gray stb.) számára. Nem nosztalgiázott: "Arról énekelek, amiről az MC-k rapelnek", a valót nyomta tehát már-már költői szövegekkel.

Az elmúlt négy esztendőben Badunak fia született, különböző válogatásokon számos új dala és duettje - a The Rootsszal felvett You Got Meért a harmadik Grammyjét is begyűjthette - jelent meg, továbbá mozifilmekben szerepelt, s momentán jön ezzel a Mama´s Gunnal. Arra, hogy mit jelent számára e szokatlan eszköz, a CD füzetét nyitó, a Harcos emlékeztetője című versikében utal egyedül. S mivel Badu a fiát hívja "Harcosnak", nem is lehetne egy anyának jobb "fegyvere", mint ez az őszinte, szívvel teli, jóra intő album.

"Analóg lány vagyok egy digitális világban" - hangzik el az egyik számban, s valóban nem sok kortárs urban előadó enged bepillantást első mensese gyötrelmeibe, illetve beszél ilyen nyíltan a melltartó nélkül (bizony) lógó cicijéről. Ám Badunál a leghétköznapibb témák is egészen természetes eleganciával jelennek meg, továbbá a humora sem utolsó. Ez utóbbi érhető tetten például a rhythm and blues jelenlegi, "űrszajhás" divatját kifigurázó fotóin. Nos, a neosoul feltörekvő trónkövetelőinek egész hada ellenére továbbra is Badu turbánja rejti a koronát.

- bogi -

Motown/Universal, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.