Lemez: A Zeneakadémiától a bordélyig (Mediterrán olasz zenék)

publikálva
2002/47. (11. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szeretjük a kis, független kiadókat, melyek helyi értékeket hordoznak. És jó dolog, ha egy ilyen megjelenik hazánkban - ráadásul nagyon korrekt áron -, még ha tudjuk is: a hipermarketek polcairól nem fogja leszorítani a tőkeerős multik tömegtermékeit. Így most örömmel jelentem, hogy az Egea nevű, mediterrán zenékre szakosodott olasz lemezkiadó megkezdte diadalmenetét Magyarországon.

Szeretjük a kis, független kiadókat, melyek helyi értékeket hordoznak. És jó dolog, ha egy ilyen megjelenik hazánkban - ráadásul nagyon korrekt áron -, még ha tudjuk is: a hipermarketek polcairól nem fogja leszorítani a tőkeerős multik tömegtermékeit. Így most örömmel jelentem, hogy az Egea nevű, mediterrán zenékre szakosodott olasz lemezkiadó megkezdte diadalmenetét Magyarországon.

Kérdés ugyan, hogy mit értünk mediterrán zenén. Van olyan szaktekintély, aki szerint létezik ilyen kategória, és van, aki úri huncutságnak tartja. Mediterrán identitás - vagy inkább életforma - persze létezik, elég, ha csak a meleg nyári estékre, a rengeteg kerthelyiségre gondolunk, ahol késő éjszakáig zajlik az élet, boroznak, flörtölnek vagy éppen kártyáznak az emberek, és mindig szól a zene. Az elegánsabb helyeken teátrális kávéházi muzsika kisebb kamarazenekarral, de az utcán elég egy harmonika-gitár duó, hogy adakozásra késztesse az arra korzózókat. A dalok a tradicionális témáktól a populáris slágerekig terjednek, gyakran keltve azt az érzést, hogy már ezerszer hallottuk őket.

Erre jellemző példa a Mille Corde című album, amelyen trombita, klarinét, gitár, harmonika, bőgő és ütőhangszerek szólaltatják meg Battista Lena darabjait, mégis minden hang ismerősnek tűnik. Vagy minimál verzióban a Coloriage című, ahol egy klarinét és egy harmonika elég Richard Galliano szerzeményeinek előadásához. Gátlástalanul felvállalt nagy érzések hallhatók, táncos vagy andalgó tempóban, színesen és szerethetően. Kinézek az ablakon, a kutyaszaros utcán kavarog a havas eső, de ez nem zavar, mert ha felhangosítom a zenét, egy piazzán érzem magam, számban valami jobb merlot bársonyos ízével, szememben a reneszánsz és az olasz nők szépségével.

Az Egea egy deklarált zenei koncept, törekvése szerint Szardínia, Umbria és a Po folyó vidéke új zenei formáit kutatva. Kiadványainak hangzása a klasszikus kamarazene, a dzsesszes improvizáció, valamint az olasz és a mediterrán tradíciók különböző arányú keveréséből áll össze. Közös bennük, hogy a blues mint forma és mint érzés egyáltalán nincs jelen. Semmi szvinges lüktetés, többnyire nincs is szükség dobosra. Ha a popularitást a tradíció hordozza, akkor a kamaradzsessz a kortárs elem - erre szép példa a Racconti mediterranei című album. Zongora-klarinét-bőgő felállású triójának éppúgy helye lenne a Zeneakadémián, mint a legfinomabb úri bordélyházban.

A felvételeket hallgatva az is kiderül, hogy egészen kiváló olasz zenészek tartoznak a kiadóhoz, így például Paolo Fresu, Enrico Rava, Gabriele Mirabassi, Enrico Pieranuzzi, Gianluigi Trovesi, Pietro Tonolo, Gianni Coscia vagy Richard Galliano. Aztán van itt még jó pár - magát ezzel a világgal kompatibilisnek érző - külföldi zenész, mint például John Taylor, Paul McCandless, Michel Godard vagy Kenny Wheeler, és máris összeállt egy igen komoly katalógus. Jó példa az internacionális együttműködésre az Isole című album, amin a korai Oregon együttest idéző kifinomult és érzékeny kamarazene hallható, délies ízekkel fűszerezve.

A kizárólag akusztikus hangszerekkel előadott zenék, melyeket régi színházakban rögzítenek, audiofil minőségben szólalnak meg. A csomagolás egységes, kifinomult és méltóságteljes. Az egész, úgy ahogy van: csillagos ötös.

Czabán György Humusz

Az Egea Records magyarországi forgalmazója a CD Bár

publikálva
2002/47. (11. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...