Élő lengyel népzenéről igen-igen ritkán hallottam az utóbbi évtizedekben. Ha mazurka vagy polonéz kellett, Chopin került elő rendületlenül, s a world music mozgalom szárnyán is inkább csak az olyan kuriózumok emelkedtek ki, mint a Sebő-dalokat feldolgozó Brathanki, a dubmágus Adrian Sherwooddal kooperáló Trebunie-Tutki, a Nigel Kennedyvel súlyosbított Kroke kortárs klezmerlemeze vagy a kelet-európai cigányzenékre fokuszáló Dikanda. Azt hiszem, az utóbbi évtizedekben az élő lengyel népzene éppolyan durván marginalizálódott, mint hazánkban. Így aztán több mint öröm: már-már szenzáció egy olyan társaság felbukkanása, mint az archaikus-tradicionális lengyel népzenét újraértelmező Kapela Ze Wsi Warszawa. És hogy ez a szenzáció az élmények frontján is keményen helytáll, azt mi sem tanúsítja feltűnőbben, mint hogy ez a - mostanáig gyakorlatilag teljesen ismeretlen - varsói falusi zenekar nyerte el idén a BBC3 világzenei díját a "friss hús" kategóriában.
A Kapela Ze Wsi Warszawa - manapság már: Warsaw Village Band - története elfér egy dióhéjban. 1997-ben álltak össze (akkor) tizennyolc-húszéves tagjai, vonós hangszerekkel és dobokkal. Gyorsan besöpörték a tehetségkutató díjakat, így a következő évben már lemezt készíthettek a varsói rádió stúdiójában (Hop Sa Sa), és 2000-ben ők képviselhették Lengyelországot a rudolstadti fesztiválon. Időközben módosult a felállás, de ebbe most ne menjünk bele, mindenesetre 2001-ben már új erőkkel - sőt: cimbalmos, tekerős, trombitás vendégekkel - készült az új, a Wiosna Ludu című album. Ez vezetett a BBC-s jelöléshez, az első nyugat-európai turnéhoz - ami pedig 2004-et illeti, immár Kanada és az Egyesült Államok is terítéken van.
Hogy a középkori lengyel vonószene és a hozzá passzentos ősi énekstílus miként festett eredendően, azt én meg nem mondhatom. De hogy varsói barátaink nem hiába járták a falvakat, hogy nem hiába szegődtek a múlt idő nyomába, azt bátran állíthatom. 'k maguk jobbára "biotechnónak" nevezik, amit művelnek, de a "transz" is gyakran szóba kerül. Mások, például a (svéd) Hedningarna párhuzamával járják körül - úgyszintén: nem ok nélkül. A húrokban, a dobokban és a lányok hangjában egyaránt ott van az a sűrű és mély erő, amitől végre kedvünkre betéphetünk.
S mint tudjuk, ebben a műfajban ez a minimum és a maximum.
Marton László Távolodó
Orange World, 2001
