Zene

Ha van előadó, aki egyszerre képes álmodozós-relaxálós vasárnap délutáni és visszafogottan pörgős péntek esti hangulatot teremteni akár egy zeneszámon belül is, az Bonobo.

Quimby, Csókolom, Balaton, Hiperkarma, Specko Jedno… Ismert underground zenekarok kitalált dalai szerepelnek azon a lemezen, amelyet a számos zenekarból, illetve színházi és filmes produkcióból is ismert muzsikusok készítettek.

Az idei, igazi csillagokkal tűzdelt koncertszezonból is kiemelkedett Monteverdi Orfeója, a L’Arpeggiata együttes előadásában. Vezetőjükkel, a grazi születésű, de évtizedek óta Párizsban élő teorbás Christina Pluharral az előadói szabadságról, improvizációról, Orfeo mágikus személyiségéről és zenéjéről beszélgettünk.

Bár nem előzmények nélküli, mindenképpen hiánypótló idehaza a kiváló zenészek által prezentált jazz/rock/punk/funk fúziós zene és a rap házasítása – különösen, ha a szerző-előadó szinte nyelvújítói elhivatottsággal és leleménnyel űzi a szakmát.

Önkényes, hajlíthatatlan, lobbanékony. Ezeket a jelzőket aggatja John Eliot Gardinerre a vitriolos kritikus, Norman Lebrecht Maestro! A karmestermítosz című könyvében. Lebrecht jellemzése tömör és precíz, a továbbiakban mégis megbocsáthatatlanul hiányos.

Egy kézzel született, az ország egyik legeredetibb trombitása lett belőle. Barabás Lőrinccel ufójazzről, Mondrianról és az indián népzenéről is beszélgettünk az új Quartet-lemez apropóján.

Minőségi szórakoztatás.

Kormányzati pénzekkel bélelt hősök egymás között.

Csak ennyit ér a király törött gyűrűje?