DVD

Joyce DiDonato: In War & Peace

Zene

Kövezzenek ám meg érte, én kedvelem a hagyományos koncertformát! Az arc- és testfestés nélkül pódiumra lépő énekesnőket, a félmeztelen férfitáncos mélyen szimbolikus illegése híján felhangzó áriákat, a szájbarágós didaxis mellőzését, a könnyesen politizáló záróbeszédek elhagyását. Vagyis igazán lenne okom szívből utálni Joyce DiDonato tavaly nyáron Barcelonában rögzített koncertfilmjét, amelyben mindahány fent említett mozzanat megtalálható, s ahol a program tematikája azt a kétségkívül helytálló üzenetet közvetíti, miszerint a háború rossz dolog, a béke ellenben jó. Csakhogy az amerikai lírai koloratúr-mezzoszoprán énekszava a mégoly vaskalapos, sőt vasfejű konzervatívot is képes lefegyverezni. Meg kell a szívnek szakadni – ezt a közhelyes fordulatot vajmi nehéz irónia nélkül alkalmazni, azonban nagy ritkán mégis indokolt: ugyanis Dido panaszát vagy épp Händel több helyütt is felhasznált csodamelódiáját (ezúttal Lascia ch’io pianga szövegkezdettel, a Rinaldóból megszólaltatva) most valósággal szívszakasztóan énekli el DiDonato. A minden pillanatban hiperkulturált, de sohasem művi előadásmód, s az énekhang személyességének eltörölhetetlen jegye a döntően barokk program ódon újdonságait, így például a termékeny itáliai kismester, Leonardo Leo áriá­ját is helyből hitelesíti a közönség számára, mi több: első hallásra beleégeti a lelkünkbe. Majdnem ugyanezt a kivételes színvonalat képviseli a 2012-es alapítású régi zenés mintaalakulat, az Il Pomo d’Oro: Maxim Emelyanychevék érzékenyen kísérnek, a zenekari számokban pedig mindvégig plasztikusan és elragadó lendülettel muzsikálnak. DiDonato közepesen kínos beszéde után, hál’ istennek, még felhangzik a varázslatos dal, a Morgen! Richard Strausstól: kissé eltávolodva az énekesnő legsajátabb terepétől, ám váltig eszményien. Itt aztán végre megint mi könnyezhetünk a nagy művész helyett.

Erato DVD, 2018

alá

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.