DVD

Joyce DiDonato: In War & Peace

Zene

Kövezzenek ám meg érte, én kedvelem a hagyományos koncertformát! Az arc- és testfestés nélkül pódiumra lépő énekesnőket, a félmeztelen férfitáncos mélyen szimbolikus illegése híján felhangzó áriákat, a szájbarágós didaxis mellőzését, a könnyesen politizáló záróbeszédek elhagyását. Vagyis igazán lenne okom szívből utálni Joyce DiDonato tavaly nyáron Barcelonában rögzített koncertfilmjét, amelyben mindahány fent említett mozzanat megtalálható, s ahol a program tematikája azt a kétségkívül helytálló üzenetet közvetíti, miszerint a háború rossz dolog, a béke ellenben jó. Csakhogy az amerikai lírai koloratúr-mezzoszoprán énekszava a mégoly vaskalapos, sőt vasfejű konzervatívot is képes lefegyverezni. Meg kell a szívnek szakadni – ezt a közhelyes fordulatot vajmi nehéz irónia nélkül alkalmazni, azonban nagy ritkán mégis indokolt: ugyanis Dido panaszát vagy épp Händel több helyütt is felhasznált csodamelódiáját (ezúttal Lascia ch’io pianga szövegkezdettel, a Rinaldóból megszólaltatva) most valósággal szívszakasztóan énekli el DiDonato. A minden pillanatban hiperkulturált, de sohasem művi előadásmód, s az énekhang személyességének eltörölhetetlen jegye a döntően barokk program ódon újdonságait, így például a termékeny itáliai kismester, Leonardo Leo áriá­ját is helyből hitelesíti a közönség számára, mi több: első hallásra beleégeti a lelkünkbe. Majdnem ugyanezt a kivételes színvonalat képviseli a 2012-es alapítású régi zenés mintaalakulat, az Il Pomo d’Oro: Maxim Emelyanychevék érzékenyen kísérnek, a zenekari számokban pedig mindvégig plasztikusan és elragadó lendülettel muzsikálnak. DiDonato közepesen kínos beszéde után, hál’ istennek, még felhangzik a varázslatos dal, a Morgen! Richard Strausstól: kissé eltávolodva az énekesnő legsajátabb terepétől, ám váltig eszményien. Itt aztán végre megint mi könnyezhetünk a nagy művész helyett.

Erato DVD, 2018

alá

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."