Lemez

Foggal karcolva

Kettős Tamás és a Vadszamarak második lemeze helló!
szerző
- minek -
publikálva
2018/21. (05. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bár nem előzmények nélküli, mindenképpen hiánypótló idehaza a kiváló zenészek által prezentált jazz/rock/punk/funk fúziós zene és a rap házasítása – különösen, ha a szerző-előadó szinte nyelvújítói elhivatottsággal és leleménnyel űzi a szakmát.

A képzőművészként, perfomerként és költőként is aktív Kettős Tamás a 2000-es évek első évtizedében találta meg ihlető forrását az akkor virágzó underground hiphopszíntéren, és e közeg megihlette az addigra már tapasztalt szófűzőt. Adta magát, hogy élőben feljátszott zenére és ütemekre tolja a rímeket, így az idők során számos zenész megfordult a Kettős által megálmodott Vadszamarak zenekarban. A jelenlegi felállás három éve alakult ki, akkor készítették el a Ragyog aki vagyok minialbumot meg a friss anyagot, amin az alapzenekar mellett (Szegő Dávid, dob; Bordás Péter, basszus; Major Bálint, gitár) fúvósok (Békési Laca, Murad Abbas) és egy elektromos citerás (Sztojka) is helyet kapott.

Az Intro tisztán szöveges mini önportréja magában is remek bevezető ahhoz, ami ránk vár: gördülékenyen összehegesztett sorok és rímek perfekt metrumban, ami kívánja a dobot meg a basszust. A Fless izgalmasan feszes ritmikája és latinos/jazzes melódiái felett Kettős a Facebook-világról ad gunyoros látleletet, míg az egész szám át nem fordul egy jól eltalált, hangulatos funky jammelésbe. A jazz­groove-ban úszó Egyszer voltban a lemez tán legütősebb szövegeit hallhatjuk („Fejünk felett az összes padló, de gyöngyöt sírunk, mint a kagyló”). A Napfokozat ideges rock and rollja szinte punksebességen táncoltatja a befogadó agyát, miközben Kettős Tamás még gyorsabban tolja a változatlanul szellemes és gördülékeny rímeket, míg a Füttyös hamisítatlan jazz/funk diszkója még az eddigiekhez képest is jobban odatesz a táncparkettre. És hogy mennyire fertőző tud lenni ez a lírikus nyelvparádé, azt jelzi, hogy a lazulós Vízhangból szinte hiányzik a még több szöveg, a teljesen instrumentális s szinte szvitszerű Új szavak pedig – bár önmagában érdekes – kissé kilóg a lemez szövetéből. A záró Hőségriadó funkos-rockos etűdje ezúttal szó szerint sültrealista nyersanyagból párolt szürreáliája már az elkerülhetetlen kánikulára készít fel némi lebegős, hápogós wah-wah gitárszólóval körítve.

Szerzői kiadás, 2018

szerző
- minek -
publikálva
2018/21. (05. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...