Lemez

Ayana Tsuji: Live in Montréal

  • - csk -
  • 2018. június 24.

Zene

Vajon manapság – a hangrögzítés megkövetelte maximalizmussal magyarázhatón – több a csúcsteljesítmény a zenei előadó-művészet területén, mint volt a korábbi évszázadokban? A letűnt korszakok történetírói nem számoltak be oly sok rendkívüli hangszeres fenomén működéséről, mint amennyiről ma tudunk. Vagy mindez csupán az információs társadalom trükkös működése? Nem elég a rádió, a televízió, a CD, a videó, a zenészeket kontinensek között röptető légi közlekedés, de itt az internet is, amelynek révén a csúcsteljesítményekről a világ minden táján percek alatt tudomást szerzünk. Így persze könnyű.

A nemzetközi versenyekről se feledkezzünk meg: azok is rendkívüli mértékben megnövelik egy-egy fiatal művész ismertségét. A japán Cudzsi Ajana (Ayana Tsuji), aki Gifu városában látta meg a napvilágot 1997-ben, és háromévesen kezdett hegedülni, még nem töltötte be a tizenkilencet 2016-ban, amikor a Concours Musical International de Montréal résztvevőjeként hatalmas diadalt aratott, díjak sokaságát nyerve el. Akkori teljesítményét rögzíti az élő felvételeket tartalmazó CD, amelyen nemcsak makulátlan technikával és megingathatatlan hangszeres biztonsággal, de feltűnő szellemi kiforrottsággal is játszik. Nem versenyző: érett művész. Amit hallunk, zord és gazdag, költői és elmélyült érzelemvilágú Sibelius-Hegedűverseny, temperamentumos és elegáns
Saint-Saëns-előadás (Bevezetés és Rondo capriccioso), kifinomult-fanyar Stravinsky-produkció (Duo concertant). A Montréali Szimfonikusokat Giancarlo Guerrero vezényli, a zongorás darabokban Philip Chiu a művésznő partnere.

Warner Classics, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.