Lemez

Ayana Tsuji: Live in Montréal

  • - csk -
  • 2018. június 24.

Zene

Vajon manapság – a hangrögzítés megkövetelte maximalizmussal magyarázhatón – több a csúcsteljesítmény a zenei előadó-művészet területén, mint volt a korábbi évszázadokban? A letűnt korszakok történetírói nem számoltak be oly sok rendkívüli hangszeres fenomén működéséről, mint amennyiről ma tudunk. Vagy mindez csupán az információs társadalom trükkös működése? Nem elég a rádió, a televízió, a CD, a videó, a zenészeket kontinensek között röptető légi közlekedés, de itt az internet is, amelynek révén a csúcsteljesítményekről a világ minden táján percek alatt tudomást szerzünk. Így persze könnyű.

A nemzetközi versenyekről se feledkezzünk meg: azok is rendkívüli mértékben megnövelik egy-egy fiatal művész ismertségét. A japán Cudzsi Ajana (Ayana Tsuji), aki Gifu városában látta meg a napvilágot 1997-ben, és háromévesen kezdett hegedülni, még nem töltötte be a tizenkilencet 2016-ban, amikor a Concours Musical International de Montréal résztvevőjeként hatalmas diadalt aratott, díjak sokaságát nyerve el. Akkori teljesítményét rögzíti az élő felvételeket tartalmazó CD, amelyen nemcsak makulátlan technikával és megingathatatlan hangszeres biztonsággal, de feltűnő szellemi kiforrottsággal is játszik. Nem versenyző: érett művész. Amit hallunk, zord és gazdag, költői és elmélyült érzelemvilágú Sibelius-Hegedűverseny, temperamentumos és elegáns
Saint-Saëns-előadás (Bevezetés és Rondo capriccioso), kifinomult-fanyar Stravinsky-produkció (Duo concertant). A Montréali Szimfonikusokat Giancarlo Guerrero vezényli, a zongorás darabokban Philip Chiu a művésznő partnere.

Warner Classics, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.