Koncert

Ébresztő és altató

Bonobo

Zene

Ha van előadó, aki egyszerre képes álmodozós-relaxálós vasárnap délutáni és visszafogottan pörgős péntek esti hangulatot teremteni akár egy zeneszámon belül is, az Bonobo.

Az angol dj lassan húsz éve ontja magából a jazzes, triphoppal kevert és világzenei elemekkel teletűzdelt downtempós dalait, amelyek egyaránt alkalmasak ébresztőnek és altatónak. De munkásságával kapcsolatban eddig nehéz volt elképzelni a színpadi teljesítményt; szerzeményei inkább olyan számok, amelyek a fülhallgatón keresztül érintik meg az embert, otthon, munkahelyen, villamoson, és túlságosan személyesek ahhoz, hogy közösségi élményt formáljanak sok száz másik emberrel.

Bonobo, polgári nevén Simon Green a 2000-es évek eleje óta írja dalait és dj-zik, a Budapest Parkba hatodik, Migration című albumával érkezett. A turné állomásait klasszikus zenekarral és egy füstös hangú brit énekesnővel járja végig – Szjerdene már legutóbbi, a 2013-as The North Borders című albumán is közreműködött. A zenekar bevonása nyilvánvalóan sokat dob a koncertélményen, és ez sokkal nagyobb hatású, mint egy szólóban előadott dj set, sőt így még a lassabb, berévedős számok is működnek a színpadon, komoly élményt nyújtva ezzel az eddig csak magányban hallgatott Bonobo-dalokhoz szokott füleknek is. Bár a legfrissebb, még a legjobb dance/elektronikus album Grammy-díjára is jelölt lemez turnéjáról van szó, azért régebbi szerzeményekből sem volt hiány. Az olyan kötelező slágerek mellett, mint a Break Apart, Kerala vagy a Surface helyet kapott az előző két album néhány dala is, például a Cirrus vagy a Know You, viszont az első három lemez, az Animal Magic (2000), a Dial ’M’ for Monkey (2003) és a Days to Come (2006) számai mintha mellőzve lettek volna. Hogy ez az eltelt időnek, a kisebb-nagyobb stílusváltásoknak, az elektronikus lazulástól a tempósabb, táncolhatóbb és kicsit világzenésebb irányba való elmozdulásnak köszönhető, nem tudni. Mindenesetre a régebbi slágerek színesítették volna az így kissé populárisra sikerült programot, amit bizonyára némi változtatással, idén nyáron, a Szigeten újra hallhatunk. Persze az is lehet, hogy közösségi élményként csak így működik az efféle zene, a korábbi Bonobo-dalokat pedig továbbra is fülhallgatón keresztül, magányosan érdemes hallgatni.

Budapest Park, május 23.

Figyelmébe ajánljuk

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.